Ádám almái

Egy biz­tos: itt sen­ki sem nor­má­lis. Ivan, a ne­vet­sé­ge­sen na­iv lel­kész (Mads Mikkelsen) ha­sadt sze­mé­lyi­ség, Adam (Ulrich Thomsen) meg­győ­ző­dé­ses neo­ná­ci, Khalid (Ali Kazim) szá­nal­ma­san kis­stí­lű fel­for­ga­tó, Sarah (Pap­ri­ka Steen) szexmániás, Gunnar pe­dig (Nicolas Bro) el­hí­zott al­ko­ho­lis­ta pedofil haj­la­mok­kal. S fél­órá­nyi já­ték­idő után ben­nünk is fel­me­rül a gya­nú: ta­lán a ren­de­ző­nél, Anders Thomas Jensennél is prob­lé­ma le­het ott fönn, az eme­le­ten. Olyan in­ten­zi­tás­sal ke­ve­ri ugyan­is tör­té­ne­té­be a fe­ke­te hu­mort és a gro­teszk for­du­la­to­kat, hogy le­ve­gő után kap­kod­va azt sem tud­juk, sír­junk-e vagy ne­ves­sünk. A szé­dü­le­tes ka­nya­ro­kat ve­vő cse­lek­mény so­rán min­den sze­rep­lő (ma­gá­nak vagy tár­sa­i­nak) bi­zo­nyí­ta­ni akar: a vi­lág re­mény­te­len­sé­gét avagy tö­ké­le­tes­sé­gét, vagy egy­sze­rű­en csak azt, hogy ke­rül, ami­be ke­rül, meg­sü­ti azt a nya­va­lyás al­más pi­tét.
Mind­eb­ből a film vé­gé­re ha­tal­mas fin­tor ke­re­ke­dik, mely mö­gött azon­ban — bár­mi­lyen ab­szurd is ez — Is­ten mo­so­lya raj­zo­ló­dik ki. Sze­rin­tem Kier­ke­gaardnak is tet­sze­ne.