Mert igaz ugyan, hogy 1956 februárjában elhangzott Hruscsov beszéde a sztálini diktatúra leleplezéséről, de csupán zárt ajtók mögött. S igaz, hogy a magyar forradalom gyógyíthatatlan sebet ütött a szovjet rendszeren, ám utána éppúgy akasztottak, mint annak „virágkorában”.
Mégis, sőt talán éppen azért kelthetett reményt XXIII. János egyszerűsége, merevségeket elhagyó természetessége, az egyház feltárt ablakain beáramló friss levegő. A pápa egyáltalán nem volt naiv, de erős hittel fordult a világ felé.
John Fitzgerald Kennedy személyében fiatal, mindössze negyvenhárom éves politikus lett az Egyesült Államok 35. elnöke. Egy új korszak első nagy formátumú politikusaként fogadták, akit három kisgyermeke még rokonszenvesebbé tett. Emberei ügyesen állították népszerűségének szolgálatába a modern tájékoztatást, a televíziót és közvélemény-kutatást, de beiktatásakor kemény szavakkal fordult az amerikai társadalomhoz: „Ne azt kérdezd, mit tud az ország tenni érted, hanem azt, te mit tudsz tenni érte.” Ráadásul katolikus volt, az első katolikus elnök, ami nem feltétlenül biztosított számára általános rokonszenvet.
Mégis meglepett, amikor novemberben, meggyilkolásának 50. évfordulóján az egyik televíziónk odáig ment a manapság divatos Amerika-bírálatban, hogy Kennedy elnökről egyenesen úgy emlékezett meg, mint aki csupán a vietnami amerikai beavatkozással és a nőügyeiről terjedő pletykákkal vált emlékezetessé a világ számára.
Sok idő ugyan nem állt a rendelkezésére 1961 januárjától 1963 novemberéig, de a később ugyancsak merénylet áldozatává lett testvérével, Robert Kennedy igazságügy-miniszterrel közösen igyekezett leszámolni a maffiával, az idősekre is kiterjesztette az egészségügyi ellátást, növelte az oktatás állami támogatásának mértékét. Elnöksége alatt törvényeket hoztak a faji megkülönböztetés ellen is. Attól sem riadt vissza, hogy csapatokat küldjön Alabama és Mississippi államokba a feketeellenes zavargások elfojtására, a feketék jogainak biztosítására.
A kubai válság idején határozott, de visszafogott magatartást tanúsított. Mindenesetre nem volt gyenge elnök, ahogyan Hruscsov gondolta. Végül a világ – XXIII. János közvetítésének köszönhetően is – elkerülte az atomháborút. Kennedy indította el az Apollo-űrprogramot is, melynek eredményeként 1969-ben a Holdra érkezett az első ember. A derűlátás éveinek hamar vége szakadt.
A II. vatikáni zsinat szelleme azonban ma is reményt ad mindnyájunknak.
