Az angyalra segítségért tekint
Jézus is a Getsemánén.
A követelést elveti,
helyette ad, ad és áld.
Szárnyai nagyságától szívére nem vonhat,
de tekintetéből részesedsz
Isten tüzéből.
Ő a perzselő, a csitító,
de a pallos pengéje is,
ahol szabadulni kell a múlttól,
vagy lépni kell
a szív kívánta part felé.
Az angyal eltűnése
nem a hiány kezdete,
inkább fordítva:
beteljesülésed első cseppjeit
hagyja maga mögött.
Angyalra várunk mindannyian,
de kevés az a fájdalom
és az a szeretet,
amit Ő old
és Ő köt…
Az angyal mindig, mindenkor
fészkére visszaszáll,
de szárnyának heves tüzétől
lángra kapva ébrednek föl
hajnalaid.
Angyal vagy magad is,
ha Isten küld
az összezsugorodott
téren át.
Lehetsz, mert megengedi,
a Vígasz angyala.
