Különleges abban, hogy bizonyos években több százezer, olykor több millió egyedet számláló rajban vándorol. Bár vannak hasonló viselkedésű fajaink (például az Özöndékek – a közismert „káposztalepke” és rokonai), de a vándor Bogáncs Szöglenc túltesz rajtuk. Sebesen és nyílegyenesen repül, szabad szemmel alig követhetően, és hihetetlen távolságokat képes berepülni. Március elején már feltűnnek szakadt példányai, amelyek a Földközi-tenger afrikai partvidékéről érkeznek. Az utóbbi években a kopott lepkék között látni egészen friss pikkelyruhájúakat is. Mert bizony a klímaváltozás következtében egy-egy védett Kevesen ismerik és nevezik nevén a Bogáncslepkét, vagyis a Bogáncs Szöglencet (Vanessa cardui). Pedig a Kárpát-medence egyik leggyakoribb nappali lepkéje. De nemcsak abban különleges, hogy a leggyakoribb, hanem sok más egyébben is. Ragadjunk meg néhány bogáncsszöglenc-különlegességet! Különleges abban, hogy bizonyos években több százezer, olykor több millió egyedet számláló rajban vándorol. Bár vannak hasonló viselkedés fajaink (például az Özöndékek ‒ a közismert „káposztalepke” és rokonai), de a vándor Bogáncs Szöglenc túltesz rajtuk. Sebesen és nyílegyenesen repül, szabad szemmel alig követhetően, és hihetetlen távolságokat képes berepülni. Március elején már feltűnnek szakadt példányai, amelyek a Földközi-tenger afrikai partvidékéről érkeznek. Az utóbbi években a kopott lepkék között látni egészen friss pikkelyruhájúakat is. Mert bizony a klímaváltozás következtében egy-egy védett zugban olykor a szöglencbábok már nálunk is áttelelnek, és a beköszöntő tavasz melege felrepeszti a kitinpáncélt. A friss lepkék kecsesen libbennek-lebbennek a tavaszi réten ‒ talán meg is mosolyogják a csapzott, szakadt, távoli tájakról érkezett testvéreiket, amelyek izgatottan repkednek, de egy-egy pillanatra olykor megülnek a földön, talán hogy haláluk előtt még egyszer érezzék elhagyott szülőföldjük melegét.
Különleges abban, hogy egy-egy tömeges vándorlás után a nőstények annyi petét raknak, hogy a kikelő hernyócskák mindent felfalnak a pusztán, és az éhesen kóborló hernyók ide-oda szaladgálva beleesnek a kisebb mélyedésekbe, árkokba és lassan feltöltik őket. Régen ilyenkor szó szerint tengelyt akasztott a Bogáncs Szöglenc! A nehéz szekerek kerekeit az elpusztult hernyótetemek milliói odaragasztották a tengelyhez. Csak nagy körültekintéssel lehetett ilyenkor a pusztán szekerezni!
De a legkülönlegesebb talán a Bogáncs Szöglenc világpolgársága. Minden földrészen megtaláljuk. Én is találkoztam vele az Andok négyezer méter magasan húzódó fennsíkján, de előfordul nemcsak Ausztrália félsivatagos vidékein, hanem az afrikai szavannákon, a tűzföldi pampákon és a dél-szibériai sztyeppvidéken. Bár a lepkékre jellemző a nagy földrajzi változatosság, a mi Bogáncs Szöglencünk ezalól kivétel. A különböző földrészeken megtalálható állományok szinte alig vagy egyáltalán nem különböznek egymástól. Teremtő Atyám, csodálom ezt a különleges lepkét, amely mindenütt megtalálja a helyét, és nem változtatja ruháját, sem pedig szokásait. Földrészről földrészre vándorolva, ide-oda hányattatva és soha meg nem telepedve, valóban egy ügy módon folytatja életmódját, nemzedékről nemzedékre. Bár nem értem, mi a szerepe a te nagy művedben, meggyőződésem, hogy dolgát az idők végezetéig úgy fogja teljesíteni, ahogy kell. Pedig ennek az oktalan kis állatnak mennyivel nehezebb ez a látszólagos hontalan céltalanság, mint nekem, aki hányattatásaim között is tudom a nekem szánt rendeltetést: a te jobbodon, Fiad mellett az örök haza örömét ajánlod föl nekem, akárcsak minden embernek. zugban olykor a szöglencbábok már nálunk is áttelelnek, és a beköszöntő tavasz melege felrepeszti a kitinpáncélt. A friss lepkék kecsesen libbennek- lebbennek a tavaszi réten – talán meg is mosolyogják a csapzott, szakadt, távoli tájakról érkezett testvéreiket, amelyek izgatottan repkednek, de egy-egy pillanatra olykor megülnek a földön, talán hogy haláluk előtt még egyszer érezzék elhagyott szülőföldjük melegét.
akárcsak minden embernek.
