Először ott lehet megtapasztalni ennek az embernek a hitét, hogy teljes egyszerűséggel ráhagyatkozott a gyógyító Jézusra. Micsoda dolog az – kérdezhetnénk –, hogy akit az orvosok nem tudtak meggyógyítani, mert születésétől kezdve vak volt, az engedi, hogy nyállal kevert sarat kenjenek a szemére? Továbbá: hogy lehet gyógyulást remélni egy egyszerű lemosástól? A vakon született mindezzel nem törődött, hanem rábízta magát Jézusra, elment a Siloe tavára, megmosdott, és látóként tért vissza. – Ez a bizalomteljes ráhagyatkozás a hit alapja, nem csupán neki, hanem a mi számunkra is.
Másodszor ott látható az immár meggyógyított ember hite, hogy bátran tanúságot tett. Többször is megtette, nem félt, nem húzódott vissza, nem zárkózott be. Elsőként a szomszédjai kérdéseire számolt be a csoda tényéről: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente, s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam, és látok” (Jn 9,11). Ugyanezt megismételte a farizeusok előtt is (9,15). Aztán, amikor már eskü alatt vallatták, akkor sem tudott és akart mást mondani. Sőt, határozottan visszavágott: azért akarjátok ismét hallani, mert „ti is a tanítványai akartok lenni?” (9,27). – Nemcsak az ő esetében fontos a hite melletti határozott kiállás, bátor tanúságtétel, hanem a mi esetünkben is.
Harmadszor már egészen nyilvánvaló hitvallást tett a vakon született ember: bensőségesen megvallotta a hitét. Miután kiközösítették, újra találkozott Jézussal, aki megkérdezte tőle, hogy hisz-e az Emberfiában. S ő Jézus lábához borulva vallotta meg a hitét: „Hiszek, Uram” (Jn 9,38). Az „érzéki és lelki szemeket nyert” ember ilyen bensőséges kapcsolatba került Jézussal. – Bizony jó lenne, ha mi is mindig ilyen egyértelműen tudnánk megvallani a hitünket!
Hitünk ápolására, fejlesztésére és védelmére gondot fordítva mi is kérhetjük ünnepi liturgikus énekünkkel: „Az igazság lelki napja, Krisztus Isten, ki a vakon született embert legtisztább érintésed által kétszeresen fölvilágosítottad, nyisd meg a mi lelki szemeinket is, tégy bennünket a világosság fiaivá, hogy hittel kiáltsuk neked: Emberszerető, dicsőség néked!” Hogy a húsvéti örömből fakadóan hitvalló legyen az életünk!
