Segíteni sokféleképpen lehet. Aki tud, pénzt ad, más a munkáját ajánlja fel segítségképpen, és van, aki úgy támogatja a többieket, hogy az elkészült tárgyat vásárolja meg. Nemes Marcell is ilyen ember volt, mecénás és műgyűjtő. A Szépművészeti Múzeum most látható kiállítása nagyszabású művészetpártoló tevékenységének állít emléket.
1846-ban született, a feltörekvő, kapitalizálódó Magyarország jellegzetes alakja volt. Szénkereskedőként indult, és rövidesen gazdag bányavállalkozó lett. Műkereskedelemmel az 1900-as évek elejétől foglalkozott. Antik és reneszánsz mesterek képeit éppúgy vásárolta, mint az addig még ismeretlen fiatal kortárs képzőművészek műveit. El Grecótól egy egész teremre való képet találunk; Szent András, Krisztus az Olajfák hegyén, Szent Család, hogy csak néhányat említsünk. Nemes Marcell korának egyik leghíresebb Greco-gyűjteményét tudhatta magáénak. E képek többsége Nemes Marcell ajándékaként került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába.
A kiállítás kuriózumai közé tartozik a holland Abraham van Beyeren Halcsendélet című képe. A festő Amszterdam és Hága környékén dolgozott. Témáit halak, tengeri látképek, gyümölcs- és virágcsendéletek jellemzik. A festmény közepén egy kosárban tőkehalak és rákok láthatók egymásra pakolva, rendkívül nagyvonalú ecsetkezeléssel, laza festői megfogalmazásban.
A gyűjtemény fontos része még Polidoro da Lanciano Krisztus és a házasságtörő asszony című képe. Mesteri festői és kompozíciós megoldásain túl Tiziano és Rubens legjobb bibliai tárgyú festményeivel rokonítható.
Nemes Marcell műgyűjteményét szerette megmutatni másoknak is. Rangos vendégeit gyakran meghívta Velencében vásárolt palotájába. A németországi Tutzingban, felújított kastélyában szintén szívesen tartózkodott. Műtárgyvásárlásait nemcsak vagyonából, hanem baráti kölcsönökből, illetve külföldi és hazai bankoktól felvett hitelekből finanszírozta.
Az akkor még csak kevéssé ismert fiatal festőktől is előszeretettel vásárolt képeket. Kedvence Rippl-Rónai József volt, tőle több mint ötven kép került Nemes birtokába; de például a fiatal Uitz Bélától is vett rajzokat.
Magyar képzőművészek közül többen részesültek a Nemes Marcell által alapított díjban: Aba Novák Vilmos 1925-ben a Nemes-alapítvány ötmillió koronás külföldi ösztöndíját nyerte el. Barcsay Jenő 2,5 millió koronás tanulmányi ösztöndíjat kapott, Boldizsár István Nemes Marcell támogatásával tanult Münchenben, és sorolhatnánk tovább a támogatott fiatal magyar tehetségeket.
A Mányoki Ádám festette II. Rákóczi Ferenc-portrét szintén Nemes Marcell ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak 1925-ben. Ezt a képmást egy ideig külön belépődíj mellett lehetett csak megtekinteni, s az így befolyt több mint ötmillió koronás összeget a Képzőművészeti Főiskola számára utalták át, a rászoruló művésznövendékek támogatására.
1930-ban Nemes Marcellt megoperálták, a műtét sikerült, ő azonban néhány nap múlva embóliában meghalt. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter a nemzet halottjának nyilvánította. A korabeli sajtó azt írta róla: „…élő művészeink majdnem olyan becsvágya bekerülni a Nemes-féle gyűjteménybe, akár a múzeumba.”
Nemes működése, mecénási tevékenysége, a kortársak és az új utakat kereső tehetségek támogatása példa lehetne a ma élő tehetős vállalkozók számára is. A ránk bízott vagyon, a talentum kötelezettségekkel is jár, egyszer ezt is számon kérhetik rajtunk…
Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója mondta: „Azt kell kívánnunk, bárcsak volna sok Nemes Marcellunk…”
(Az El Grecótól Rippl-Rónaiig című kiállítás 2012. február 19-éig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.)
