Rövid ideig a parlamentnek is tagja volt. 1947. március 13-án felszólalt a fakultatív hitoktatás bevezetése ellen. „A szülők szabad akaratú elhatározással, minden kényszer nélkül kereszteltették meg gyermekeiket, mindig abban a világos tudatban, hogy a megkereszteltetés tényének következménye gyermekük kötelező hitoktatása. A megkeresztelt gyermek esetében a kötelező hitoktatás tehát a szülőknek oly kötelessége, amelyet egy szabad akaratú cselekvésük konzekvenciájaképpen önként magukra vállaltak” – érvelt, majd mivel igyekezete hosszabb távon is eredménytelen maradt, visszaadta mandátumát.
Házasságát az egyházi törvénykönyv alapján semmissé nyilvánította az illetékes egyházmegyei bíróság. Ám ő az asszonyt, aki elhagyta, megbocsátó szeretettel segítette, lakást vett neki és új társának, a házasságból született gyermeket pedig örökbe fogadta, és gondoskodott róla. Később, amikor volt felesége súlyos beteg lett, befogadta, és idejét nem kímélve maga ápolta.
Az egyetemen nem nézték jó szemmel vallásosságát és fiatalokra gyakorolt hatását, ezért a titkosrendőrség besúgókat állított rá. Végül, 1965-ben koncepciós pert indítottak ellene. Épp az egyik besúgót – akit igaz barátjának hitt – kérte fel ügyvédjének. Az ítélet hat hónap felfüggesztett szabadságvesztés lett. Az utolsó szó jogán ezt mondta: „Csak arra kéröm az én Uramat, Istenömet, hogy soha né tudjam mög, ki juttatott engöm ide. Nem akarom, hogy ellene a lelkemben bármikor is harag keletközzön.” Az ítélet következtében elmozdították egyetemi tanszékéről.
1980 májusán, Budapestre utazása előtt meglátogatta egyik kedves papját, és hosszas életgyónást végzett. Halála után e pap úgy nyilatkozott, hogy ennyire tiszta szívű emberrel még soha nem találkozott. Budapestre érve nagyothallása miatt nem észlelte, hogy autó közeledik, lelépett a járdáról, és a közeledő jármű már nem tudott megállni. Május 2-a volt. Az orvosok már nem tudták megmenteni az életét.
A közelmúltban több mint tíz egyházközség imádkozott a közbenjárásáért, annak érdekében, hogy egy agyhalott asszony magzata megszülethessen. Így történt, és ma már több hónapos, egészséges kislány az, akinek az életéért korábban annyian aggódtak.
Szegeden a Fogadalmi templomban július 31-én, a 18 órakor kezdődő szentmisén emlékezünk meg születése évfordulójáról, és azért könyörgünk, hogy minél előbb a boldogok között tisztelhessük.
A szerző nyugalmazott püspök
Ima Bálint Sándor boldoggá avatásáért Istenünk! Te megengeded nekünk, hogy a kegyelmedet felhasználó embereket mint példaképeket magunk elé állítsuk, és a magunk hivatásában, életében követni próbáljuk. Sándor szolgád szeretett téged, és mindig figyelt lelkiismerete szavára, amelyben a te szavadat akarta felismerni és utasításodat megvalósítani. Ezért képezte magát, ezért ment a nép közé, hogy a magyar vallásos kultúra gyöngyszemeit mindnyájunk számára hitet növelő kinccsé tegye. De megalázottságának és szenvedéseinek útján is benned bízott, téged nézett és a te erőddel győzött emberi szenvedélyein. Add meg neki a hozzád hűségeseknek megígért mennyei örök életet, és add meg nekünk, hogy őt a boldogok között tisztelhessük, és így még inkább példaképünknek tarthassuk.
