Tertullianus megfogalmazza az alapelvet: caro salutis cardo, azaz a húsból való test az üdvösség sarokvasa, tengelye. Az embert a föld porából teremti meg Isten, s a bűn miatt teste ugyanoda tér vissza (vö. Ter 3,19). Az elgondolás, miszerint a lélek ilyenkor örömmel „kiszabadul” a testből, s elnyeri az örökkévalóságot és a beteljesülést, idegen a Bibliától és a keresztény hittől. Bár sokan így gondolkodnak a magukat kereszténynek tartók között is, valójában ily módon a pogány mentalitás szüremkedik be az egyházba: a test rossz (szómaszéma, a test börtön, mondotta Platón), a lélek viszont jó. A test veszendő és ideiglenes, a lélek értékes és örök. A testért nem kár, azt csak nyűgként viseljük itt a Földön, a lélek az, ami számít, a vallás is azt a célt szolgálja, hogy a lélek megmeneküljön (és csak a lélek meneküljön meg).
Csakhogy – fogalmazzunk radikálisan – így az egész kereszténységnek semmi, de semmi értelme nincsen. Az ember (az ember, aki test és lélek egysége) nem menekül meg. Elpusztul, meghal, semmivé lesz. Az embert megsemmisíti a fizikai halál. Az embert végül elemészti a bűn. A kijelentés, hogy a lélek „mennybe jut”, elbeszél a tulajdonképpeni probléma mellett, kikerüli a drámát. Attól, hogy az ember egy része túléli őt, az ember maga még nem menekült meg, nem jutott üdvösségre. Ha a testem (a test, amely én vagyok) elpusztul, s csak a lelkem (a lélek, amely én vagyok) él túl, akkor valójában az én, aki vagyok (testem és lelkem), meghal, s a „lelki örökkévalóság” pusztán egy töredékes fennmaradás, az örök időkre kiterjesztett beteljesületlenség állapota. Vagy van testi feltámadás, és akkor a halál kérdése választ nyer, vagy nincs, de akkor Isten cserbenhagyta az embert, akit éppen ő maga alkotott meg test és lélek egységének. Vagy van testi feltámadás, vagy semmit sem ér a hitünk. Caro salutis cardo, vagyis a húsból való test az üdvösség sarokvasa.
Amikor tehát Jézus a feltámadása után találkozik az apostolokkal, lényegi a kijelentés: „Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg, és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van” (Lk 24,39). A test, amely meghalt, feltámadt. Az ember valóban megváltást nyert. Húsvét van! Feltámadt Krisztus – valóban feltámadt!
