Az alapelvet az Európai Bizottság által 2000-ben közzétett Fehér könyvben fogalmazták meg: az élelmiszer-biztonsági politikának átfogó, egységes megközelítésen kell alapulnia. Ez a teljes élelmiszerláncra vonatkozik – a termőföldtől az asztalig. Az élelmiszer-biztonság legfontosabb elemeinek – tudományos tanácsadás, adatgyűjtés és -elemzés, szabályozási és ellenőrzési munkálatok, a fogyasztók tájékoztatása – egységbe rendezése fontos lecke. Pontosan meg kell határozni az élelmiszerlánc résztvevőinek – termelők, takarmány- előállítók és az élelmiszer-ipari termékeket előállítók/feldolgozók, a tagállamok és a harmadik országok illetékes hatóságai, a Bizottság, fogyasztók – feladatait. Az élelmiszer-biztonságért elsősorban a termelők, takarmány-előállítók és az élelmiszer-feldolgozók felelősek. A sikeres élelmiszer-politika megköveteli a takarmányok, élelmiszerek és összetevőik teljes nyomon követhetőségét.
A Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai felügyelete alatt dolgozó Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal országos laboratóriumhálózatot működtet. Itt vizsgálják meg az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokat, az élelmiszereredetű megbetegedéseket és a fertőtlenítőszereket.
Az elmúlt év végén a VM élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős szakembere a magyar Országgyűlés fogyasztóvédelmi bizottsága élelmiszerbiztonsági albizottságának ülésén beszámolt az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság tevékenységéről és terveiről. Itt hangzott el, hogy tavaly háromszázötvenezer akciót hajtottak végre, összesen százötven-ezer terméket ellenőriztek, és további egymillió-nyolcszázezer kapcsolódó vizsgálat zajlott le. A másodlagos – azaz az első magyarországi tárolási helyen végrehajtott – élelmiszer-ellenőrzés tizenhatezer tételt érintett január 1-je és október 30-a között, ez négyezer-hétszázhuszonöt ellenőrzést jelentett országszerte. Nagy szükség van fejlesztésekre, hiszen egyre több, az élelmiszer-biztonságot veszélyeztető tényező jelenik meg a láncban. A világ élelmiszerlánc-kockázati térképe átrendeződik, új kórokozók, új adalékanyagok és vegyszerek jelennek meg, és számolni kell az élelmiszer-bűnözéssel, a bioterrorizmussal és a feketegazdasággal is.
Szó esett arról is, hogy egész Európából háromezer-háromszázötvennyolc bejelentés érkezett 2010-ben az európai gyorsvészjelző rendszerbe (RASFF); ennek mindössze 0,7 százaléka érintett magyar eredetű terméket. A hazai bejelentések túlnyomó része pedig nem magyar, hanem külföldi terméket kifogásolt. Külön hangsúlyt kapott, hogy az élelmiszerlánc-biztonság felelőssége a vállalkozó, az állam és a fogyasztó között oszlik meg. Az állam felelőssége az ellenőrzött élelmiszerlánc-program, amely korszerű, erős és átlátható hatósági fellépést eredményez.
Végezetül idézzük a magyar élelmiszertörvényből az élelmiszer-biztonság kissé bikkfanyelven megfaragott meghatározását: „Annak biztosítása a termelés és a forgalmazás teljes folyamatában, hogy az adott élelmiszer nem veszélyezteti a fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja.” Remélem, nem megy el az étvágyunk ettől a mondattól.
