De hogyan bontakoztassa ki tehetségét az, aki egy eldugott faluban él, vagy épp hátrányos megkülönböztetésben részesül például cigány származása miatt? Erre a kérdésre keresték a megoldást a Párbeszéd Házában tartott Roma Tehetségnap résztvevői, illetve a program keretében megalakult Roma Tehetségsegítő Tanács.
„Európa indiánjai” – ahogyan a térségben élő cigányokat nevezik – mondhatni öröklötten tehetséges muzsikus, táncos, sportoló, kézműves… foglalkozású népcsoport.
Ahogy bármely általánosítás, ez sem igaz minden emberre, de tény, hogy számos befutott, kiemelkedően tehetséges cigány származású művész, közéleti személyiség alkot hazánkban és a Kárpát-medence területén. Ám mi van azokkal az elsősorban fiatal roma tehetségekkel, akik eldugott falvakban, nehéz körülmények között élik mindennapjaikat?
Többek között az ilyen helyzetben lévő roma fiatalokért alakult meg a tanács, mely célul tűzte ki a cigányok tehetségprogramjainak érdekképviseletét, javaslat készítését roma tehetségkoncepció kidolgozására, s a tárgyban meghirdetett hazai és európai uniós pályázatok áttekintését abból a szempontból, hogy alkalmasak- e a hátrányos helyzetű, tehetséges roma gyerekek és fiatalok esélyegyenlőtlenségének csökkentésére, a kimagaslók felfedezésére és támogatására.
A roma tehetséggondozás témájának tárgyalásakor azonban nem lehet említés nélkül hagyni a számtalanszor körbejárt, mégsem oldódó súlyos problémát a hazai cigányság helyzetéről, a cigányság és környezete kapcsolatáról. Aromákat érintő hátrányos megkülönböztetésnek ártatlanok is elszenvedői. A diszkrimináció, a szociális hátrány, az erős etnikai hagyományok jelentősen megnehezítik a roma tehetségek felfedezését, megtartását, képzését és majdani elhelyezkedését a munka világában. Ám ahogyan Csermely Péter fogalmazott: „A tehetségnek nincs színe! A tehetséget a sokféleség, változatosság jellemzi, a tehetségek kibontakoztatásához pedig e sokféle embernek az együttműködésére van szükség.” Az előadó azt is elmondta, hogy a világ, az emberiség fejlődésének épp a határaikat feszegető, kitörni vágyó, valamiben kiemelkedően tehetséges emberek a zálogai. Magyarország legbiztosabb befektetése a tehetséggondozásra fordított pénz, mert tehetséges emberek nélkül gazdasági fellendülés nem lehetséges.
Az igazi tehetség kivételes alkotásokkal és viselkedéssel véteti észre magát. Lehet kiemelkedő valaki művészetben, sportban, memóriában, speciális képességekben, érzelmi intellektusban, kreativitásban vagy más területen. De ki tudja ezeket észrevenni szülőként, pedagógusként, társként? Csak azok képesek felfedezni a tehetséget, akik nem félnek a szokatlantól. Az ilyen ember mindenképpen gazdagítja környezetét, mert kreativitására a másik kreativitása lehet a válasz. Csermely Péter így ír blogjában a tehetséges gyerekek és az iskola kapcsolatáról: „A nyugati és ezen belül különösen a mai magyar iskolának az egyik legnagyobb tragédiája az, hogy sokszor steril, érzelemmentes. Érzelemmentes iskolában sem tudást megjegyezni, sem tudáshoz kötődő embert vagy élményt megszeretni nem lehet. Az érzelemmentes iskolában az olyan érzelemcentrikus emberek, mint amilyenek a roma honfitársaink (és mint amilyen minden egészséges kisgyermek), meghalnak. Jogosan. Az érzelmi, a művészeti jellegű nevelés az iskola első számú feladata kellene, hogy legyen, mert ez az, ami elengedhetetlen a magasabb rendű agyműködéshez.”
Az október 8-án tartott Roma Tehetségnapon Csermely professzor mellett megszólaltak romákat segítő alapítványok elnökei, intézményvezetők, Snétberger Ferenc gitárművész, valamint roma diákok, akik épp részesei valamilyen képzésnek, melynek keretében lehetőségük nyílt tehetségük kibontakoztatására.
Az idén nyáron induló Snétberger Központ szervezésében hatvan tehetséges roma zenész vehetett részt egy táborban, köztük Berki Károly, aki lenyűgöző, finom játékát be is mutatta a rendezvényen.
Előadást tartott Polgár András, a Polgár Alapítvány életre hívója, aki a tehetséges focista gyerekeket támogatja. Arra a kérdésre, miért teszi ezt, azt válaszolta: hogy a civil szféránál nem valami csodáról vagy személyes érdekről van szó a támogatás okaként, hanem arról, hogy nagyon jó érzés ott állni a sikeres, befutott gyerekek mögött, és tudni, hogy ebben nekünk is részünk van. Polgár András kiemelte, hogy a roma tehetségek támogatásában a legfontosabb az esély megteremtése, mivel azt, aki már befutott – például sikeres zongorista, mint a szintén roma származású Farkas Gábor –, sokkal könnyebb támogatni, mint azt észrevenni, hogy kiből lehet tehetség.
A Felcsuti Alapítvány elnöke, Felcsuti Péter szólt arról, hogy ő azért segít, mert méltánytalannak tartja azt a helyzetet, hogy a romák sokkal kevesebb eséllyel indulnak az életben. Hozzátette: a társadalom saját jólétéért cselekszik, amikor a tehetséges roma gyerekeket, fiatalokat támogatja és segíti.
Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora elmondta, hogy az akadémiát Liszt Ferenc kifejezetten a tehetségek képzésére alapította. Problémát jelent a romák helyzetében a szociális hátrány, melyet szakkollégiumok hálózatának létrehozásával kívánnak megoldani: a szakkollégiumok biztosítanák a napi szükségleteket, így több lehetőség jutna a tehetségfejlesztésre.
Arra kell megtanítani a fiatal roma nemzedéket, hogy legyenek képesek felismerni magukban a tehetséget, majd amennyire ez lehetséges, származásuktól és szociális körülményeiktől függetlenül az egész társadalom számára kibontakoztatni a bennük rejlő tudást, képességeket.
Fotó: Kissimon István
