Az ötvenöt javaslatról összefoglalóan annyit közöltek, hogy azok híven tükrözik a szinódusi megbeszéléseken tárgyalt főbb témákat, irányvonalakat, amelyek ma a Bibliával kapcsolatban a világegyház figyelmének középpontjában állnak. Nagy teret szentelnek a szinódusi atyák a Biblia terjesztésének a Föld valamennyi népe körében. Ebben a feladatban a családok, a hithirdetők, de a tájékoztatási eszközök is nagy segítséget jelentenek. Ugyanígy fontos, hogy a Szentírást lefordítsák még számos nyelvre, hogy mindenkihez elérjen.
Kiemelik azt a kapcsolatot, amely Isten szava és a minden ember szívébe írt természeti törvény között fennáll: az Isten szava által táplálva fejlődik az erkölcsi lelkiismeret. Hangsúlyozzák az Isten szava és a liturgia közötti kapcsolatot, mint ahogyan a szentbeszédek jelentőségét is, amelyeket az isteni ige kell hogy ösztönözzön. Ezért a szinódus egy homília-segédkönyv összeállítását sürgeti.
A szinódus két egzegetikai szintet javasol: a történeti-kritikai megközelítést, illetve az isteni természetre összpontosító magyarázatot. Külön pontokat szentelnek a szinódusi atyák a fiataloknak, a papoknak és a betegeknek. Kívánatos, hogy Isten szava segítségével a betegek a hit révén fölfedezzék: szenvedésük által részt vehetnek Krisztus megváltó szenvedésében. Valamennyi megkeresztelt missziós feladata az evangéliumi jó hír terjesztése. Emlékeztetnek arra a kötelékre, amely Isten szavát a liturgikus művészethez és a kultúrához fűzi: az isteni Ige segítheti a tudományos fölfedezéseket. Továbbra is meg kell védeni az emberek azon jogát és szabadságát, hogy hallgathassák Isten szavát. Szó esik a vallásközi párbeszédről a zsidókkal és a muzulmánokkal, kitérve a vallásszabadság tiszteletben tartására. A keresztények egysége is fontos helyen áll a szinódusi zárójavaslatok között. A teremtett világ megóvására is felhívást intéznek a világ püspökei.
