Robert Sternberg amerikai pszichológus szerint egy kapcsolat három összetevőből áll: szenvedélyből, elkötelezettségből és intimitásból. Ezek egy háromszög csúcsai. Ha a szenvedélyt és az intimitást összekötő oldalt nézzük, az a szerelem romantikus aspektusa, ha az intimitás és az elkötelezettség oldalát, az a baráti oldal. Ha a szenvedély és az elkötelezettség oldalára tekintünk, azt hívjuk őrült szerelemnek. Az embert eleve meghatározza ez a hármasság, hiszen test, szellem és lélek együtt. Tudjuk, hogy a szerelemnek ez a háromféle arca egy házasságban nincs meg mindig egyforma intenzitással. De az a helyes, ha mind a három folyamatosan jelen szeretne lenni. Sokszor halljuk, hogy a szerelem idővel úgyis kialszik vagy átváltozik egymás elviselésévé. Ezek a mondatok ellentmondanak a Biblia tanításának. Mert a valódi szeretet növekszik, és nem csökken. A házastársi szeretetnek szüksége van a szerelem mindhárom összetevőjére. Amikor még húsz év házasság után is veszünk a feleségünknek egy szál vörös rózsát „csak úgy”, ne higgyünk a környezet ugratásának, amely általában irigységet takar. Higgyük el, hogy a romantika sok év házasság után sem nevetséges és fölösleges.
Ha figyelünk arra, hogy a szerelem mindhárom lényeges része növekedjen bennünk, az a kommunikációnkat is meghatározza majd. A jó kommunikáció jele, ha sok évtizednyi házasság után azt is ki tudjuk olvasni a másik szeméből, mire gondol. A rossz kommunikáció jele az, amikor már azt sem tudjuk, valójában ki az, akivel együtt élünk.
Hogyan válasszunk társat? Milyen lelki, szellemi, testi karakterek találkozásából lesz jó házasság? Léteznek bevett közhelyek. Sokszor halljuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást, vagy hogy zsák a foltját megtalálja. De tudnunk kell, hogy ilyenfajta szabályok nincsenek. Ha például a lelkit ragadjuk ki a szellemi, lelki és testi aspektusok közül, látható, hogy ott is sokféle variáció létezhet, amelyek közül egyik sem tökéletes, de működőképes lehet.
Lelki síkon ugyanis, leegyszerűsítve ugyan, de kétfélék lehetünk. Horizontális lelkialkata annak az embernek van, aki két lábbal áll a földön. Tudja, mit akar, tervei vannak, logikusan gondolkodik, viszont lelki dolgokban hajlamos a felületességre. A másik típus a vertikális, aki sokkal inkább az érzelmekre fekteti a hangsúlyt, az érzéseire, a benyomásaira hagyatkozik, hajlamos az álmodozásra. Ezek a lelki típusok variálódnak egy házasságban. Mindegyik variációnak egyaránt van előnye és hátránya. De egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Két vertikális személy a házasságban mély harmóniára képes. Vonzza őket a lelki egység, közös álmaik vannak. Ám gyakran nem képesek megvalósítani őket. Hajlamosak bezárkózni magukba. Két horizontális ember a házasságban is inkább kifelé él. Nagyon aktívak, energikusak. Veszélyt jelenthet, hogy egy idő után ritkán találkoznak egymással. Egy vertikális és egy horizontális lelkialkatú ember általában jól kiegészíti egymást, de az egyik úgy érezheti, hogy a másik a saját lelkialkatára akarja formálni.
Bármelyik variációra is tekintünk, mindegyikben lehetünk boldogok. De mindegyiknek megvannak a buktatói is. Ahhoz, hogy működjön egy kapcsolat, folyamatosan dolgozni kell rajta. A legfontosabb azt megérteni, hogy míg a szerelemben boldog akarok lenni, a szeretetben a másikat akarom boldoggá tenni. A szeretet a legjobbat akarja a másiknak, és ezért sokféle áldozatra kész. Ha mindkét fél azon mesterkedik, hogy a másiknak jó legyen, akkor biztosan nem fog tönkremenni a kapcsolat. De azt is tudjuk, hogy ez, bár egyszerűnek hangzik, nem mindig könnyű.
A párválasztás dilemmái közepette nyitottnak kell lennünk Isten igéjére, esetleg a közösség, a lelkivezető tanácsaira is. Hinnünk kell abban, hogy Isten mellénk áll a döntésben. De fontos, hogy biztosak legyünk a dolgunkban. Az is lényeges, hogy szerelmesek legyünk, hogy el tudjuk képzelni, választottunk lesz a gyermekeink apja vagy anyja. Vele kell leélnünk az életünket. Azt is tudnunk kell, hogy a tökéletes igazi sohasem fog eljönni. Az Isten segítségét azonban mindig lehet kérni a párválasztást illetően.
Lényeges, hogy a döntésünk szabad legyen. Az Ószövetség legfontosabb mondata a Teremtés könyvében hangzik el, háromszor is idézi az Újszövetség. E szerint a férfi elhagyja anyját, apját, feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. A sorrend nagyon fontos. Aki felborítja, nem lesz képes önálló döntésre. Nem szabad a szülői nyomásnak vagy a kapuzárási pániknak engedni. Fontos elhinnünk, hogy a házasság nemcsak Isten ajándéka, hanem az ő terve is. Ő az alkotója. Ezért mindig helye lesz a világunkban, akármilyen irányzatok próbálják is szétzúzni.
Egyszerű, de fontos kérdés, hogy jól érezzük-e magunkat a kapcsolatban, és ha nem, akkor mi az, amin tudunk változtatni. Vannak, akik mindent együtt csinálnak, és akadnak olyanok is, akik szinte semmit sem tesznek együtt. Mindhárom esetben lehet jól működő a kapcsolat. A lényeg az, hogy jól érzike a párok magukat úgy, ahogyan élnek. Ha nem, akkor meg kell találni azt a működésmódot, amely mindkét félnek megfelelő. Ehhez azonban szükségesek különböző, kapcsolatot gyógyító „vitaminok” és „nyomelemek”.
Egy kapcsolat elején mindkettőnk szíve vitaminhiányos. Egyikünk sem jön tökéletes családból, hiszen mindenkit értek gyermekkorában sérülések. A párválasztásban szerepet játszik az a bizonyosság, hogy választottunkat olyannak látjuk, aki képes vitaminhiányunkat meggyógyítani. Ám amikor két ember egybekel, hamar kiderül, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert lesznek közös hiányaink is. Először ezzel kell szembenéznünk. Mindezt szabad és kell is jelezni a másiknak. Segítséget is kérhetünk másoktól. Beszélgetnünk kell erről, de semmiképpen sem szabad másokat hibázatnunk hiányosságainkért. Az ilyen beszélgetéseket még azelőtt kell kezdeményeznünk, hogy érzelmileg meglenne köztünk a biztos kapocs. Különben könnyen feltűnhet egy harmadik, akit alkalmasnak látunk a vitaminhiány pótlására. De látnunk kell, hogy ez nagy csapda. Hiszen a harmadiknak is meglesznek a vitaminhiányai. Őt is gyógyítani kell, és ő sem lesz képes a bajainkat megszüntetni. Csak egyetlen harmadik van, aki minden sérülésünkre ismeri az orvosságot: Jézus.
Melyek a legfontosabb vitaminok? Az Á, a B, a C, az É, az F, a H és a K. Semmilyen biológiai tudás nem szükséges ahhoz, hogy megértsük, mit takarnak a betűk. Fontos vitamin az átadottság, a beszélgetés, a csók, az érdeklődés a másik iránt, a figyelmesség, a humor és a kettesben töltött idő. Ez utóbbira külön felhívjuk a figyelmet. A biológia által ismert K-vitamin véralvadásgátló hatásáról nevezetes. Nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy ha nem töltünk kettesben elég időt egymással, a kapcsolatunk elvérzik. Ha én sem szedem a vitamint, akkor ne várjam el, hogy a társam másként viszonyuljon hozzám.
Mik lehetnek egy kapcsolat nyomelemei? Mindenekelőtt a beleérző képesség, az érzelmek, a fantázia, a gyengédség, a hála, a közös programok, a meglepetés, az ünneplés, a közös szentírásolvasás, a tapasztalatok megosztása, a szexualitás, a simogatás, az öröm és a szenvedély.
Ezek a vitaminok és nyomelemek nem bonyolult, sokszor nem is sok energiát felemésztő cselekedetei egy kapcsolatnak, mégis harmóniát, meghittséget, egészséget teremtenek. De tudnunk kell, hogy még a legapróbb tettünk is akadályba ütközhet. Főként akkor, ha nem törekszünk tudatosan arra, hogy az akadályokat elhárítsuk.
Az Énekek énekében (2.14–16.) van egy nagyon szemléletes rész. „Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod. Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen virágzik.” Egy csodálatos szerelmi találkozásról van itt szó, amelyben menyasszony és vőlegény hívja egymást. Nem értjük, mit keresnek itt a rókák. Pedig tudnunk kell, hogy minden idilli pillanatot tönkretehetnek a „rókafiak”! A legszebb pillanatok lehetőségei körül ólálkodnak. Csak éppen ma televíziónak, inter’netnek, mobiltelefonnak hívják őket. Vagy olyan gondoknak, amelyeket meg sem kísérlünk kívül hagyni családi otthonunk ajtaján.
Hazugság lenne azt állítanunk, hogy a mi házasságunkban sosem voltak mélypontok. Ha nem lettek volna, nem tudnánk ennyi mindent a párkapcsolatról. A legnehezebb időszakunkat a harmadik gyermekünk születése után éltük át. Akkor ütközött ki, hogy a kommunikációt, a kettesben töltött időt, a közös tevékenységeket mennyire elhanyagoltuk. Éreztük: ha nem tudunk változtatni mindezen, akkor a házasságunk zátonyra fut. Változtattunk. Nem ment egyik napról a másikra, de sikerült. És tudjuk, hogy ez a mai napig tartó állandó figyelem és tanulás is.
A Családok Jézusban Közösség – Párbeszéd és Kapcsolat Alapítvány honlapján (www.par-beszed.hu) házasok, jegyesek és családpasztorációval foglalkozók programokat, valamint letölthető anyagokat találhatnak.
Lejegyezte: Koncz Veronika
