Fotó: Lambert Attila
Az orgona hangjaival, a kórus tiszta szólamaival, a bevonuló külhoni püspökökkel és vendéglátóikkal ünnepi hangulat érkezik a Nagyboldogasszony-főszékesegyházba. Bábel Balázs mindenkit üdvözöl, és a kalocsai érsekség múltjába tekint, vissza azokba az időkbe, amikor még a nagyváradi, az erdélyi és a csanádi püspökség is az érseki tartomány része volt. Itt mindig minden püspök otthon érezhette magát; ezt kívánja mai vendégeinek is – mondja –, majd átadja a szót Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek, a mise főcelebránsának.
Az olvasmány Izajás könyvéből Isten mindent megújító hatalmáról, ingyenes szeretetéről szól: „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. (…) De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael. (…) Megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.” A szentlecke Pálnak a korintusiakhoz írt második leveléből az a rész, amely arról szól, hogy Isten valamennyi ígérete igenné vált Jézusban. Ez is azt az üzenetet közvetíti, hogy Fia által az Atya egészen kivételes módon viseli gondját az embernek. Az evangélium pedig egy leprás meggyógyításáról szól: a tisztulásról, amit csak kérnünk kell.
Jakubinyi érsek azt a kérdést járja körül prédikációjában, hogy miként lehet felismerni, keresztény-e valaki. A Diognétosznak írt levél a II. századból éppen arra mutat rá, hogy a keresztényeknek nincsen különleges ismertetőjelük. Sem egyenruha, sem „tagsági könyv” révén nem lehet megkülönböztetni őket annak az országnak a többi lakójától, amelyben élnek. Jézus abban hoz újat, hogy az Isten és a felebarát iránti szeretetet egyenrangúvá teszi, s a második isteni személyként azonosítja magát a szenvedő emberekkel. Arra kér, hogy szenvedő embertársainkban szolgáljunk neki. Új mércét ad azzal is, hogy az utolsó vacsorán a korábbi paranccsal szemben, amely így hangzott: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, ezt mondja: „úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket”. Vagyis arra ébreszt rá, hogy a szeretet egyetlen mértéke a „mértéktelensége”, az, hogy nincs mértéke. Annyit ér, amennyi áldozatot miatta másokért hozunk.
Ezután Máriáról mint az első keresztényről beszél az érsek. Ő nem Jézus anyjaként érdemelte ki ezt a címet, hanem azzal, hogy meghallgatta és megtartotta, amit Jézus mondott. Hozzá hasonlóan a mi szavainkban és tetteinkben is – otthon, a munkahelyünkön, szabadidős tevékenységeinkben és kötelességteljesítésünkben egyaránt – meg kell mutatkoznia, hogy keresztények vagyunk.
A liturgián a kórus és az orgonajáték egyaránt mély áhítatról tanúskodik, amely Zsebics Ilona karvezetőt és Leányfalusi Vilmos orgonaművészt dicséri.
A mise után a vendégek – Böcskei László nagyváradi püspök, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Német László nagybecskereki püspök, Roos Márton temesvári püspök, Schönberger Jenő szatmári püspök, valamint Tamás József gyulafehérvári segédpüspök és Orosz Atanáz miskolci püspök – meglátogatják Szent Asztrik sírját, majd Bábel Balász érsek kalauzolásával megtekintik az Astriceum Érseki Múzeumot.
