A szenttéavatási eljárás vizsgálati rendjét folyamatosan szigorították, tekintve az egyre szaporodó szenttéavatási kezdeményezéseket. 1588-ban V. Szixtusz pápa létrehozta a Rítuskongregációt, az eljárás menetét pedig VIII. Orbán pápa (1623–1644) határozta meg. XIV. Benedek, VI. Pál (Szentek Ügyeinek Kongregációja, 1969), II. János Pál (Divinus perfectionis Magister, 1983) és XVI. Benedek (Novas dispositiones ad ritus Beatificationis seu Canonizationis pertinentium, 2005) pápa mélyrehatóan szabályozta az eljárást, illetve a boldoggá és a szentté avatás szertartásával kapcsolatos előírásokat.
A szentté avatást mindenkor a pápa végzi, aki a szertartás folyamán ünnepélyesen kijelenti, hogy az illető személyt felveszi a szentek jegyzékébe (kanonizálja), és elrendeli nyilvános kultikus tiszteletét.
A szentté avatás szertartása a szentek litániájával veszi kezdetét, amely a római egyház legősibb Krisztus-litániája. A legősibb részét a Krisztushoz szóló kérések és esedezések képezik. A VII. századtól vált általánossá a szentek megszólítása és segítségül hívása.
A litánia imádkozása közben a szentatya a cselekmény helyszínére vonul, majd helyet foglal. A Szentek Ügyeinek Kongregációja részéről a prefektus a posztulátorok társaságában előterjeszti az első hivatalos kérést (petitio). Ebben az anyaszentegyház kérését tolmácsolja a szentatyának, hogy az eddig boldogként tisztelt XXIII. János pápát és II. János Pál pápát iktassa a szentek sorába, hogy minden Krisztus-hívő szentként tisztelhesse őket. A szentatya válasz gyanánt imádságra szólítja a jelenlévőket. A csendes, elmélyült imát követően elmondja a könyörgést, amelyben arra kéri az Urat, hogy fogadja tetszéssel az egyház imáját.
Ezt követi a második hivatalos kérés, amelyet ismételten a prefektus intéz a szentatyához. Ebben az anyaszentegyház nevében a szentek névsorába történő bejegyzésért folyamodik a pápához. A szentatya ekkor azzal fordul az egybegyűlt közösséghez, hogy kérje az éltető Szentlélek megvilágosító kegyelmét: Krisztus ne engedje tévedésbe esni egyházát ilyen fontos ügyben. Ekkor a kar elkezdi a Rabanus Maurusnak tulajdonított Veni, Creator Spiritus kezdetű himnuszt.
Ezt követi a harmadik hivatalos kérés, amelyet ismét a prefektus intéz a szentatyához: miután az Igazság Lelkéhez folyamodtunk, kérjük a szentatyát, hogy vegye fel a szentek jegyzékébe a választottakat.
