A szentatya fogadta Ahmad et-Tajjeb főimámot

A nagy vallások vezetőinek a béke melletti, valamint az erőszakkal és a terrorizmussal szemben vállalt elkötelezettségét szorgalmazta Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb kettejük hétfői vatikáni találkozóján, amelytől azt remélik, hogy javít a két vallás elmúlt évekbeli fagyos viszonyán.
Ahmad et-Tajjeb professzor arab nyelven exkluzív interjút adott a vatikáni média képviselőinek. A beszélgetés során a következőket mondta: – Az al-Azhar szunnita központ párbeszédet folytat a Vatikánnal. Pontosabban fogalmazva létezik egy, a Vatikánnal közös vallásközi bizottsága, amely bizonyos pontosan meghatározható körülmények miatt felfüggesztette a tevékenységét. Ám most, hogy ezek a körülmények már nem állnak fenn, ismét visszatérünk a párbeszéd útjára, és azt kívánjuk, e párbeszéd legyen jobb annál, amilyen korábban volt. Örülök, hogy én lehetek az al-Azhar első imámja, aki ellátogat a Vatikánba, és a megértés szellemében kicseréli gondolatait a pápával.
A szentatyáról szólva a következőket nyilatkozta a főimám: – Az első, nagyon erős benyomásom az volt vele kapcsolatban, hogy a béke embere, olyasvalaki, aki követi a kereszténység tanítását, amely a szeretet és a béke vallása. Ahogyan hallgattuk őszentségét, olyan embernek láttuk, aki tiszteli a többi vallást, és figyelembe veszi azok követőit. Olyan ember ő, aki életét a szegények és a nyomorultak szolgálatának szenteli, és általában véve is vállalja a felelősséget az emberekért. Aszkéta, aki lemondott az e világi múlékony örömökről. Olyan tulajdonságok ezek, amelyekben osztozunk vele, ezért kívántuk ezt a találkozást, hogy e tágas, közös területeken együtt munkálkodjunk az emberiségért. Súlyos a felelősségük, mert – ahogyan őszentségével közösen megállapítottuk – tisztában vagyunk azzal, hogy kudarcot vallott minden olyan, a társadalomra vonatkozó modern gondolatrendszer, ideológia, amely a vallástól, a mennytől eltávolodva akarta kezébe venni az emberiség sorsának irányítását. Ezek az eszmerendszerek nem képesek boldoggá tenni az embert, és megszabadítani a háborúktól és a vérontástól. Úgy gondolom, eljött az ideje annak, hogy a szent vallások vezetői határozottan és konkrét módon részt vállaljanak abban, hogy új látóhatárok nyíljanak, s az irgalmasság és a béke felé vezessék az emberiséget, hogy az végre legyőzhesse a súlyos válságot, amelytől napjainkban szenvedünk. A vallás nélküli ember veszélyt jelent embertársaira. Azt hiszem, a XXI. században az emberek bölcs vezetőket keresnek, akik a jó irányba terelhetik őket. Ezek a tényezők ösztönöztek bennünket a találkozásra, a beszélgetésre, a megegyezésre, és arra, hogy megtegyük az első lépéseket a helyes irányba.
Az al-Azhar Egyetem tevékenységéről szólva a professzor a következőket nyilatkozta: – Tisztázzuk az iszlámnak azokat a fogalmait, amelyeket elferdítettek az erőszak, a terrorizmus eszközeivel élők, azok a fegyveres mozgalmak, amelyek azt állítják magukról, hogy a békéért munkálkodnak. E fogalmakat mi tévesnek nyilvánítottuk (…), rámutattunk eltévelyedett, félreértelmezett mivoltukra, és ugyanakkor igyekeztünk megmagyarázni hallgatóinknak a helyes fogalmakat, amelyeket a szélsőségesek és a terroristák kiforgattak eredeti jelentésükből. Létrehoztunk egy nemzetközi megfigyelőközpontot is, amely nyolc nyelven figyeli a szélsőséges mozgalmak által terjesztett anyagokat, azokat a mérgezett gondolatokat, amelyek rossz irányba terelik a fiatalokat. E kijelentések tartalmát kijavítjuk, és számos nyelvre lefordítjuk. Az al-Azhar és az egyházak közös projektje, az úgynevezett Egyiptomi Család Háza központon keresztül – amely egyesíti a muszlimokat és az egyiptomi keresztény felekezeteket – igyekszünk választ adni mindazoknak, akik támadásra készen várják, hogy zavart, megosztást és konfliktust szíthassanak a keresztények és a muszlimok között. A Bölcs Muszlimok Tanácsa – amelynek vezetője az al-Azhar imámja – békeküldöttségeket küld a világ különböző fővárosaiba, és jelentős munkát végez a béke előmozdítása, valamint a valódi iszlám megismertetése érdekében. Körülbelül egy évvel ezelőtt éppen itt, Olasz­országban, Firenzében rendeztünk konferenciát a keleti és a nyugati világ együttműködése témájában. Az al-Azharban két hónapos továbbképzésre fogadjuk az európai mecsetek imámjait. A célunk az, hogy párbeszédre neveljük őket, leleplezzük előttük a hamis fogalmakat, és beszéljünk nekik arról, hogyan integrálódhatnak a muszlimok az európai társadalmakba, és hogyan válhatnak a biztonság és a gazdagság erőforrásaivá ezekben az országokban.
Ahmad et-Tajjeb szólt a Közel-Keletet érintő súlyos nehézségekről is. A következőket mondta: – A Közel-Keletről jövök, ott élek, és másokkal együtt én is elszenvedem a patakokban folyó vér és a holttestek látványát, következményeit. Semmilyen logikus magyarázata nincs ennek a katasztrófának, amelyet éjjel és nappal átélni kényszerülünk. Természetesen léteznek különféle külső és belső okok, amelyek találkozása lángra lobbantotta ezeket a háborúkat. Ma itt vagyok Európa szívében, és a katolikusok legjelentősebb intézményében, a Vatikánban szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy felhívást intézzek az egész világhoz: egyesüljön, rendezze sorait, hogy képessé váljon szembenézni a terrorizmussal, és véget vetni neki. Úgy vélem, ha a terrorizmust elhanyagolják, annak nemcsak a keletiek fizetik meg az árát. Keleten és Nyugaton egyaránt szenvedni fognak miatta, ahogyan azt már láttuk is. Így hangzik felhívásom a világhoz, a világ szabad embereihez: Haladéktalanul egyezzetek meg, és lépjetek közbe annak érdekében, hogy véget vessetek a véráradatnak!
Engedjék meg, hogy még egy gondolatot fűzzek ehhez a kijelentésemhez: Igen, a terrorizmus létezik, de az iszlámnak semmi köze hozzá. Ez igaz a muszlim ulemákra (a muszlim egyházjog tudósaira), a keleten élő keresztényekre és a muszlimokra is. Azok, akik megölik a muszlimokat és a keresztényeket, szándékosan vagy hanyagságból félreértelmezték az iszlám szövegeit. Egy évvel ezelőtt az al-Azhar általános tanácskozásra hívta össze a muszlim ulemákat, szunnitákat és síitákat egyaránt. Meghívtuk a keleti egyházak vezetőit is, a különböző vallásokat és felekezeteket, még a jazidiakat is, akik el is küldték egy képviselőjüket az al-Az­har égisze alatt megrendezett konferenciára. A tanácskozás közös nyilatkozatának legfontosabb pontjai között ott volt az is, hogy az iszlámnak és a kereszténységnek nincs köze azokhoz, akik gyilkolnak. Arra kértük a nyugati világot, hogy ne keverje össze ezt az eltévelyedett csoportot a muszlimokkal. Muszlimok és keresztények egybehangzóan jelentettük ki, hogy gazdái vagyunk ennek a földnek, partnerek vagyunk, és mindegyikünknek joga van ehhez a földhöz. Elutasítottuk a kényszerített kivándorlást, a rabszolgaságot, a nőknek az iszlám nevében történő adásvételét. Szeretném elmondani azt is, hogy a problémát nem szabad keresztényüldözésként bemutatni. Az erőszaknak több a muszlim áldozata, mint a keresztény, és mi mindannyian együtt szenvedjük el ezt a katasztrófát. Végezetül röviden annyit szeretnék még hangsúlyozni: nem kiálthatjuk ki bűnösnek a vallásokat azért, mert néhány követőjük letért a helyes útról, hiszen minden vallásnak létezik eltévelyedett irányzata, amely a vallás zászlaja alatt, a vallás nevében gyilkol.