A szegedi születésű szerzőt zeneakadémista kora óta foglalkoztatta a téma, 1968-ban írta meg a Passio et mors Domini nostri Jesu Christi „ősváltozatát”, amelyben már körvonalazta a szent cselekmény hármas felosztását: Jézus virrasztása és Júdás árulása; Jézus Pilátus előtt, valamint a Keresztút, Jézus halála és a fenyegető csodajelek. A„librettót” az evangéliumok szövegéből, ószövetségi zsoltárrészletekből, Laskai Osvát, XV. századi ferences prédikátor passióverseiből állította össze a komponista. Huszár ezeken kívül A fiú csodakürtje (Des Knaben Wunderhorn) gyűjteményből Mária – latin nyelvű – bölcsődalát használta fel passiójához, amelyet két „misetétellel” keretezett: a nyitókórus Kyrie eleison, zárása pedig az Agnus Dei. A 2004-ben befejezett művet a 2007-es Mini Fesztivál keretében a Művészetek Palotájában, majd Szegeden, az alsóvárosi ferences templomban mutatták be. Az ízig-vérig kortárs alkotás alaphangja a (neo)gregorián, amelyet Bach szellemében, a költői továbbgondolás igényével formált meg Huszár Lajos. Különleges az előadó apparátus összetétele is, ugyanis a négy szólistát (Evangelista: Honinger László, Jézus: Asztalos Bence, Mária: Megyesi Schwartz Lúcia, Júdás/ Pilátus: Cser Krisztián) és a kórust (az Antal Mátyás vezette Nemzeti Énekkar) orgona (Almásy László Attila), illetve ütőhangszerek sora kíséri. Az ütők egyrészt a hangzást színesítik, másrészt a tömeg „érzelmeit”, agresszivitását hivatottak kifejezni. A passió ezzel együtt nem drámai illusztrálása vagy „színpadiasított” változata a húsvéti eseményeknek, jóllehet az operaszerző Huszár Lajosnak ezen a téren is van gyakorlata. Passiója – Liszt Keresztútjához hasonlóan – elmélkedés: finom és érzékeny útkeresés, egy bontakozó, gazdagodó hitélmény dokumentuma.
