A szakadás szomorúságáról

XVI. Benedek pápa március 14-én délután együtt imádkozott a római – zömmel német ajkú – lutheránus közösséggel a Borgheseparkban lévő Krisztus-templomukban. Az igeliturgiában bibliai olvasmányok, imádságok és énekek hangzottak el. Doris Esch, a közösség elnöknője köszöntötte „Róma püspökét”, és emlékeztetett II. János Pál 1983-ban történt látogatására, valamint arra a templomi párbeszédre, amelyet 1998-ban Joseph Ratzinger bíboros folytatott ebben a templomban Wolfgang Huber berlini evangélikus püspökkel. Ez a megigazulásról szóló, 1999. október 31-én aláírt augsburgi közös nyilatkozat utolsó előkészítő szakaszában történt. A római evangélikus gyülekezet mintegy háromszázötven tagot számlál. 1819-ben küldte a porosz király az első evangélikus lelkészt Rómába. Templomuk 1922 óta áll. Ezenkívül Olaszországban még tizenegy evangélikus gyülekezet van. Jens-Martin Kruse lelkész prédikációjában a laetare-vasárnapra, a feltámadás közeledő örömére utalt. Életünket a feltámadás fényében szemlélve megértjük, hogy a megoldás Istenben van. Szent Pál arra figyelmeztet, hogy a hívőknek támogatniuk kell egymást. A Szentatya – aki római helynöke, Agostino Vallini bíboros és Walter Kasper bíboros kíséretében érkezett – beszédében megállapította: „Szomorúsággal kell eltöltenie minket, hogy nem ihatunk ugyanazon oltár közös kelyhéből.” A keresztényeket „belső nyugtalansággal kell eltöltenie”, hogy a megosztott út elhomályosítja hitbeli tanúságtételüket – folytatta a pápa. Végső soron csak Isten maga ajándékozhat meg minket az egységgel, „amelyért ebben az órában oly nyomatékosan imádkozunk… A csakis saját erőnkből, pusztán tárgyalásokkal megvalósított egység oly törékeny volna, mint minden emberi alkotás.” Ahelyett, hogy az ökumenikus törekvések lassulásáról, megállásáról panaszkodnánk, „hálásnak kell lenniük azért, hogy mennyi egység van”, és az egység mindig mélyülhet. Végül hálát adott azért, hogy „együtt imádkozhattunk és énekelhettünk.” Walter Kasper bíboros a látogatást úgy foglalta össze, hogy „mély benyomást keltő lelki istentisztelet” volt. Kruse tiszteletes pedig azt mondta: „Mi egy reformációt átélt katolikus egyház vagyunk. A pápák hagyománya a mi hagyományunk is.”