Fotó: Kling Márk/ Kaposvári Egyházmegye
A Laczkó István atya kezdeményezésére a kaposvári püspökség szervezésében meghirdetett programon mintegy száznegyvenen vettek részt – hívek, szerzetesek, diakónusok és papok.
A tanításokat és az azokhoz kapcsolódó imádságos gyakorlatokat az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Matt Lozano négygyermekes családapa, az Atya Szíve Szolgálat (Heart of the Father) munkatársa vezette. Matt Lozano Neal Lozano fia, aki a hetvenes években kidolgozta az Eloldozva szabadító szolgálat módszerét, és aki az Eloldozva – Szabadság Krisztusban című könyv szerzője.
A mindenki számára meghirdetett lelkigyakorlatot megelőzően, augusztus 29-én előkészítő lelkinapot tartottak a következő napok imaszolgálatában szerepet vállaló körülbelül ötven jelentkezőnek. Matt Lozano az imaszolgálat gyakorlatáról és az imavezető helyes magatartásáról – alázat és együttérzés – tanított, majd a résztvevők ötfős csoportokban gyakorolták a másokért végzett imádságot. Małgorzata Wójcik a lengyelországi irgalmasság házairól beszélt, ahol már régebb óta működik az Eloldozva-imaszolgálat.
Augusztus 30-án Varga László kaposvári megyéspüspök köszöntötte a résztvevőket, kifejezve örömét az Istenre való szabadságról szóló lelkigyakorlat és az irgalmasság háza kezdeményezés hazai bontakozása miatt. Kiemelte: a képzés és a lelkigyakorlat annak megalapozását szolgálja, hogy a Kaposvári Egyházmegyében – és országszerte – elinduljanak az irgalmasság házai.
A főpásztor a lelkigyakorlat mindkét napján szentmisét mutatott be a jelen lévő papok és diakónusok közreműködésével. „Boldog vagyok, hogy tanúja lehetek annak az erőnek, amely életeket változtat meg” – hangzott el a kaposvári püspök szerdai homíliájában.
Az, ahogyan a történésekre válaszolunk, megmutatja, hogy szabadok vagyunk-e vagy megkötözöttek – fejtette ki gondolatmenete kezdetén Matt Lozano. A két nap folyamán elhangzott tanításokban az előadó – Laczkó István atya tolmácsolásával – az Istenben való szabadsághoz vezető út öt kulcsát ismertette, melyek a következők: a bűnbánat és a hit, a megbocsátás, az ellene mondás, a tekintély visszavétele, az Atya áldása.
Életünk bizonyos területeit még nem járta át a kovász, át kell gyúrni. Az öt kulcs arra szolgál, hogy növekedjék bennünk Isten országa, és megváltozzék a látásmódunk. A szabadulás Isten hűségéről szól; annak felismerése, hogy ki vagyok az Atya szemében. A szabadság azt jelenti: az Atya fiának, lányának lenni; annak tudata, hogy szeretve vagyok. Krisztus nemcsak valamitől tett szabaddá minket, hanem valamiért. A szabadulás nem más, mint kivonulás a rabszolgaságból, és bevonulás a szeretett Fiú királyságába. Átvonulás a magam kis történetéből abba a nagy történetbe, hogy van helyem az Atya mellett.
A bűn árvává tesz. Meg kell bocsátanom azoknak, akik nem fogadtak el annak, aki vagyok, és Jézus nevében ellene kell mondanom a hazugságnak. Jézus mindent elmondott a sátánról, amit tudnunk kell róla. A sátán a hazugság atyja. Fontos, hogy ismerjük a taktikáját. Bűneink két hazugságra vezethetők vissza, melyek a következők: Isten nem jó, és nem bízhatom meg benne. A kereszt Isten válasza a hazugságra. A gonosz – Szent Ágoston szerint – mint láncra kötött kutya ugat, de csak akkor tud megmarni, ha belépünk lánca hatótávolságába. A gonosz abból veszi erejét, amit e „belépőinkkel” szolgáltatunk neki. Nincs hatalma felettünk, csak akkor, ha megnyitjuk számára az ajtót – például a félelemmel vagy a büszkeséggel.
Az első kulcs a szabadság felé a bűnbánat és a hit. A bűnbánat alapja a megtérés, vagyis Jézus megváltó szeretetének befogadása. A „metanoia” értelmünk és életünk megváltoztatását jelenti, új értelmi hozzáállást, új életmódot, és a naponta meghozandó döntést, hogy Jézushoz tartozom, ő az Úr az életemben. A bűnbánat másik aspektusa: elfordulás a bűntől – Isten felé. Minthogy a bűn a megtévesztésen alapul, amely gondolkodásunk részévé vált, a hit kifejezése a bűn elkerülésének módja, a bűnbánat fontos része.
A második kulcs a megbocsátás, amelyen keresztül nagyon sok szabadulás történik. Az ellenség legerősebb fegyvere a meg nem bocsájtás, ami nem engedi be az életünkbe Isten szeretetét. Nem a magunk erejéből bocsátunk meg, hanem Jézus nevében, a kereszt erejével – hangsúlyozta Matt Lozano, majd felsorolta azon okokat, amelyek akadályozzák a megbocsátást (ilyen a hit hiánya, a félelem, a kivetítés, a zavart identitás, a téves elvárások és az áldozat-identitás).
A harmadik kulcs az ellene mondás. Jézus nevében hatalmat kaptunk arra, hogy ellene mondjunk a gonosznak. Az ellene mondás – például a félelem és a megtévesztés hangjának – megtör minden „megegyezést” köztem és a gonosz között. Mindaz, ami – életünkre nézve – nem tartozik Jézushoz, nem tartozik hozzánk sem: mindezeknek ellene kell mondanunk (például a meg nem értettségnek, a félelemnek, az önvádnak, a fel nem oldott haragnak, önmagunk el nem fogadásának). Belépési pontok, amelyeknek ellene kell mondanunk: a meg nem gyónt bűnök (Szent Pál úgy beszélt a bűnről, mint erődítményről, ahol lépésről lépésre vesz lakást a gonosz); a rossz válasz az átélt nehézségekre; a családi bűnök; az átkok (az önmagunkra mondott átkok is, hiszen az ellenség, a vádló szavaink nyomába szegődve arra indít, hogy azok szerint cselekedjünk); az okkultizmus (ennek hódolva az egyedül Istent illető tekintélyt okkult, vagyis rejtett erőknek vagy azok képviselőinek adjuk át); a lázadás; a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok; az azonosulás az ellenség hazugságaival – hangzott el a szerda délutáni tanításban. Matt Lozano hangsúlyozta: a gonosz nem kreatív, csak elferdíti azt, ami jó, s mint egy elakadt lemez, mindig ugyanazt a hazugságot ismételgeti az életünkben. Ellenségeink azért jöttek, hogy raboljanak tőlünk, de legyőzettek. A Szentlélek a pecsét velük szemben.
A negyedik kulcs a tekintély visszavétele, Jézus tekintélye. Az ellene mondás segít, hogy visszavegyük az ellenségnek odaadott tekintélyt, hatalmat.
A templom az Istennel való intim kapcsolat helye, ahol Jézus ostort ragadott, és ahonnan kiűzte az árusokat. Az első négy kulcs ez az ostor, hiszen életünk Isten temploma.
Mindent az Atya áldásáért teszünk – hangsúlyozta az ötödik kulcs, az Atya áldása kapcsán Matt Lozano. Mélyen bennünk hangzik egy kiáltás: „Atyám, szeretsz engem? Hiszel bennem? Szépnek látsz?” Mindenkinek az Atya áldására van szüksége. Jézust élete minden fontos eseményekor megáldotta az Atya identitásában, céljaiban és küldetésében: fogantatásakor, születésekor, keresztelésekor, a templomban való bemutatásakor és a színeváltozás hegyén.
Isten mindenkor szeret és akar minket. Megszabadít, majd a kezünkbe adja a kardot, és küld, hogy harcoljunk. Fel kell fedeznünk, hogy egy csata részesei vagyunk. A legtöbb csata az elménkben zajlik. Amikor régi gyengeségeink visszatérnek, az Atyához kell mennünk, kérve őt: emlékeztessen a szabadulásra. A sátán mindent megpróbál, hogy megingasson bennünket identitásunkban, céljainkban, küldetésünkben. Azt az ajándékot támadja, amit kaptunk.
„A szabadulás folyamat. A megkötözöttségből a gyengeségbe vezet. A megkötözöttségben korlátozott a szabadságunk, a gyengeségben a függőség állapotába kerülünk. Ha az Úrtól függünk, az ő ereje tud átáramlani rajtunk” – hangsúlyozta a kaposvári lelkigyakorlatot vezető Matt Lozano.
Az egyes kulcsok ismertetése után a lelkigyakorlatozók imádságban Isten elé tárhatták mindazt, amit a hallottak megmozdítottak a lelkükben. A lelkigyakorlat mindkét napján szabadító szolgálatban vehettek részt az erre jelentkezők, akikért két-két ember imádkozott.
