A lét (ens) nem csupán fogalmi elrendezés – töprengett Ágoston –, hanem ellentétek: jónak-rossznak, szépnek és rútnak, igaznak-hamisnak, fejlődésnek és hanyatlásnak rend és egység után „kiáltó valósága”. Ebben látja a szépséget. A Teremtés könyvére hivatkozik, amikor Isten látta, hogy amit teremtett: jó, ebből arra következtetett, hogy a maga nemében minden szép. A történelem is a századok rendjében gyönyörű költemény (pulcherrimum carmen), melyet különböző ellentétek ékesítenek. A világ – mivel szép – nem rossz, és mert a szép uralja, az ellentétes dolgokból következik. „Szép az, ami a szépségből következik” – tanítják a kora skolasztika mesterei. Hippo püspöke mindezt töprengéseibe építette, és a leghatározottabban kimondta: „Isten minden szépség oka (Deum esse causam cuiuslibet pulchritudinis…), amennyiben oka minden összhangnak, vagy arányosságnak és világosságnak”. A szép értelmezéséhez tartozik a világosság, az arány; a szépnek részeket, észleleteket egyesítő ereje van.
Ekként keresem a magyarázatot, látván a gótikát főleg templomok, szentélyek elrendezettségében, de magában a történelemben, amely annyi ellentéttel lepte meg a századok emberét. S most is, hogy csengett a telefon. A hang arról tudósított, hogy Siklóson, a várkápolnában, mélyen a vakolat alatt a művészettörténész Bartos György gótikus kőreliefet talált, amely a Fájdalmak férfiát (Vir dolorum) ábrázolja; a „prófétai látomást” a vérző Krisztusról, a tűnő-múló idő örök szépségét, amely az élet centrumában Isten alázatát és szenvedését idézi koronként, a harmóniát, amelyről Szent Ágoston elmélkedik. Siklós vára is szakrális-históriai pont újragondolni a fentieket. Suger apát, francia ágostonos tudós-matematikus-építész fény-arány elmélete a robusztus román stílust követő gótikus feloldásról már leírva állt több százada, amikor a siklósi várkápolna épült. Az udvarról nyíló kapu egyik gyámkövén a Garaiak címere látható, pajzsában tekergőző, koronás kígyó.
A gótika szépségét, értékét a szóban lévő Krisztus-relief feltárása művészi erényeivel csak növeli, európai környezetbe helyezi – magyar földön. Bartos Györggyel kövek, évszámok „környezetében”, pannon tájban a szenzációsnak mondható relief megtalálásáról beszélgetünk. A történész-művészettörténész közel harminc éve kutatja a műemlékeket, sokoldalúan érdekli a középkor, a barokk, a XX. század. Fontosnak mondja a soproni ferences templom és kolostor, a székesfehérvári királyi bazilika, az esztergomi vár, de a fertődi, pápai, péceli és füzérradványi kastélyok kutatását is.*
– Szavait követve úgy érzem, Siklóson van otthon igazán…
– A várban az 1950-es, 60-as évek műemléki kutatási és helyreállítási munkáinak folytatásaként 2004-ben kezdtünk kollégáimmal újabb restaurátori, régészeti és művészettörténeti kutatásokat, amelyek már eddig is számos fontos részlettel gazdagították a tudásunkat a vár építéstörténetéről. Ezekre alapozva 2011-re befejeződött a déli és a keleti szárnyban a múzeum rekonstrukciója, valamint megújult a késő gótikus várkápolna is. 2013–14-ben a kutatás, majd a – most befejeződő – kivitelezési munka az északi és a nyugati szárny homlokzatain folytatódott. A homlokzati vakolatok leverése közben falkutatói megfigyelést végeztem. Ennek során számos – a török kori és barokk falakba másodlagosan, falazókőként beépített – gótikus és reneszánsz kőfaragványt azonosítottam, dokumentáltam, illetve néhány különösen érdekes darabot is bontottunk ki a falakból. Közülük a legjelentősebbek az 1971-ben Szakál Ernő szobrász, restaurátor által töredékeiből rekonstruált, gótikus zárt erkély újabb faragványai és egy oroszláncímeres töredék. A kutatás legvégén, utolsó darabként szenzációs lelet került elő: egy figurális faragvány…
– Oklevél 1295-ben említi először Siklóst, a Kán nemzetségbeliek birtokaként. A vár gótikus kápolnáját Horler Miklós művészettörténész a magyar középkor alkonyának „megrázó hattyúdalaként” méltatta.
– Siklós birtokosai már a XIII. század óta, de különösen az 1395 és 1543 közötti időszakban a magyarországi világi arisztokrácia legelőkelőbb családjaiból kerültek ki: nádorok, királyi herceg, horvát- szlavón bán, majd újabb nádor és országos főkapitány követte egymást. Rangjukat reprezentáló rezidenciájukként épült a siklósi vár a királyi udvari művészet késő gótikus és reneszánsz stílusában. Horler Miklós költői megfogalmazása az ország Mohácsnál derékba tört kulturális virágzására utal, amelynek a török kort túlélő egyik legszebb emléke a kápolna.
– Mi volt az első sejtető jel a reliefről?
– Az utolsó homlokzatszakaszba, a belső vár kapuja fölé falazókőként beépített faragott kövek közül egy igen finoman megmunkált kőhasáb hívta fel magára a figyelmet. Kibontása során igazi műalkotásban gyönyörködhettem: egy kiváló szobrászmunkával készült reliefben. A Fájdalmas Krisztust ábrázolja – sebeivel…
– A Fájdalmak férfia holt Krisztusnak is tűnik. Ha a gótikus szépségeszményt követjük, annak spirituális anatómiája – analógiával élve – összeköthető-e például Matthias Grünewald golgotai Krisztusfestményével? Mintha a siklósi domborműnek is lenne nagy erejű vizionárius hatása, mint Grünewald képének. A fej, a test, a hosszan elnyúló kezek (a németnél az ujjak), a mellkas domborulata – egyéni-művészi – anatómiával kötődnek egymáshoz, s mintha már odaáti „megszólítást” közvetítenének: a halál élet-apoteózisát…
– A sírládából kiemelkedő, de még halottként megjelenő, vérző sebeit mutató Krisztus képe a XV. században főként a ferences prédikációk és látomásirodalom hatására elmélyülő egyéni vallásosság igényeinek felelt meg, a feltámadás misztériumának tömör kifejezéseként.
– Korunk itthoni művészeti értékei (például a késő gótika) ígérhetnek még meglepetést? Egyházasgerge belső templomi vakolata finoman döng, ha megkopogtatjuk…
– Műemléki kutatások közben mindennaposnak mondhatjuk azt az élményt, amikor több évszázada elfedett értékek tárulnak elénk. Szerencsés esetben ezeket restaurálva bemutathatjuk a közönségnek. Hogy ne menjünk messze, 2010-ben Siklóson, a déli szárny első emeletén már találtunk egy olyan freskókkal kifestett kis imafülkét, amely szellemiségében és talán korban is közeli rokona a most megtalált reliefnek. Ennek restaurálására sajnos még nem került sor.
– Zolnay László szintén szenzációsnak mondható budai gótikus szobrai társíthatók-e a siklósi reliefhez?
– Véleményem szerint a budai szoborlelet darabjai korábbiak a mi Krisztusunknál. Azok az 1410-es, 20-as években készülhettek. Ez Siklóson Garai Miklós nádor (aki Zsigmond király sógora volt) építkezéseinek idejével esik egybe, amikor a várkápolnát is kialakítják, és első freskórétegét festik. A kápolna déli mellékoltárfülkéjének kifestésén is ábrázolták a feltámadt Krisztust, itt élőként, nyitott szemmel.
– Itáliai, német, lengyel vagy más nemzetbéli vándormester léphet elő az ismeretlenségből, vagy tán magyar, ha a dombormű alkotóját keressük?
– Ami a szobrász nemzetiségét, tanultságát illeti, talán annyit mondhatunk, hogy közép- európai volt. Olyan kevés biztos adatunk és ezekhez társítható szobor-emlékünk van a XV. századból, hogy a készítés idejének pontosabb meghatározása még bizonytalan, talán a síremlékszobrászat néhány – pontosabban datálható – emlékével való összevetés segíthet.
– A vár históriája nagy időt fog át, s még sok titkot őrizhet. Művészeti korok nem váltanak villámszerűen…
– Most azt tarthatjuk valószínűnek, hogy a szobor a Garai- kori (még az 1507–1515 között a Perényi Imre nádor építtette szentély nélküli) várkápolnához tartozott, talán egy szentségtartó vagy inkább egy oltár felső elemeként, amely a vár és a kápolna Garai Jób-féle átalakításakor készülhetett az 1460-as években. Ebből az időből származik a kápolna második freskórétege is, valamint az említett imafülke az első emeleten.
– Hol lehetett a relief eredeti helye? Pasztofórium márványán láttam fájdalmas Krisztust. A relief a nyugati homlokzati falon rejtőzött, kik, miért, mikor falazhatták oda?
– A nyugati homlokzati falba feltehetően 1543-ban, Siklós törökök általi elfoglalásakor építhették be, amikor a várkápolnát – berendezését eltávolítva – dzsámivá alakították át. Az ostrom során szétlőtt nyugati szárny helyére azonnal falat építettek. Az építők (bizonyára keresztények) olyan kegyelettel és gondossággal helyezték el a Krisztus-reliefet, hogy szinte teljes épségben került elő.
Fotók: Bartos György
