A rózsafüzér ereje

A keresztény Aida és Kidír 2014 nyara óta három éven át egy huszonöt négyzetméteres konténerben élt menekültként. Ez idő alatt folyamatosan keresték lányukat, Cristinát, akit az Iszlám Állam katonái elraboltak. Egy muszlim családnál találtak rá, ahol védelmezték és szeretettel gondját viselték a gyermeknek.
„Olyan hír ez, amelyet régóta várunk: Cristina végre újra átölelhette a családtagjait” – Dzsalál Jako iraki szerzetes pap adott hírt a hatéves kislány megtalálásáról, a szülők beteljesedett reménységéről, és arról a másik valláshoz tartozó családról, amely megértette, hogy ennek az elrabolt, magára hagyott kislánynak segítségre van szüksége.
2014 júniusában az Iszlám Állam (ISIS) fegyveresei néhány nap alatt elűzték szülőföldjükről a Ninivei-fennsíkon élő keresztényeket. A szülők három éven át keresték kislányukat, fogalmuk sem volt arról, hová hurcolták el a fegyveresek. Mindennap imádkoztak Istenhez, az apa naponta elmondott egy rózsafüzért gyermeke szabadulásáért. Kérték, hogy ebben a  számukra rémálommá vált világban legyen valahol egy anya és egy apa, aki gondját viseli gyermeküknek.
Az Avvenire olasz katolikus napilap újságírója már 2014-ben találkozott a vak édesapával, Kidír Ebadával, akinek keresztényként menekülnie kellett a Ninivei-fennsíkon lévő Karakos városából. Egy, az iraki Kurdisztán fővárosa, Erbíl közelében fekvő faluban, Ankavában élt egy menekülttáborban feleségével, Aidával és négy gyermekükkel, de az ötödik, Cristina hiányzott: „Elragadták tőlünk, amikor a sofőr elvitt minket Karakosból. A feleségemnek azt mondták a katonák: »Ha megszólalsz, megölünk!«”
Amikor az Iszlám Állam fegyveresei betörtek Karakosba, a terror teljesen szétszabdalta a helyi keresztény közösséget, amelynek a szír katolikus Kidír és Aida is tagja volt. A templomokat és a lakóházakat lerombolták, kifosztották. „A katonák felszólították a keresztényeket, hogy hagyják el a települést, de mi úgy döntöttünk, hogy maradunk – meséli Aida. –  Megállás nélkül fenyegettek bennünket, azt akarták, hogy térjünk át az iszlám vallásra.”
2014. augusztus 20-án aztán jött egy busz, hogy elvigye a városból az ott maradt keresztényeket. Köztük volt Kidír családja is. „Erőszakkal felszállítottak minket a buszra, elvették a pénzünket, az ékszereinket. Az egyik ISIS-harcos meglátta, hogy a karomban tartom Cristinát, és kitépte onnan” – idézi fel megrázó történetüket Aida.
Jako atya elmondta: „Cristinát más gyerekekkel együtt eladták egy moszuli mecsetben, amely az ISIS kezére került. Egy kilencgyermekes muszlim házaspár kiváltotta őt a fogságból. Bár tudták, hogy keresztény, úgy bántak vele, mintha a tizedik gyermekük lett volna, és nem voltak hajlandók eladni. A nevét viszont megváltoztatták, Zajnabnak hívták.” Közben a keresztény szülők a menekülttáborban szolgálatot teljesítő humanitárius szervezetek munkatársain keresztül terjesztették a hírt, hogy keresik a kislányukat. A család már 2014-ben értesült arról, hogy Cristina Moszulban van. Az volt az álmuk, hogy egy nap megtalálják a kislányt, és visszatérnek Karakosba, ahol Kidír azelőtt a bíróságon dolgozott. Sok idő telt el, de mindvégig ugyanazzal az elszántsággal keresték a gyermeket. 2015-ben az assisi Szent Ferenc-bazilika néhány szerzetese találkozott Aidával a menekülttáborban. Ők is közzétettek egy felhívást a kislány keresésére, abban reménykedve, hogy meglágyul a terroristák kemény szíve. Ám újabb két éven keresztül semmiféle hír nem érkezett a gyermekről.
Miután Moszul néhány városnegyedét felszabadította az iraki hadsereg, Aida a rokonain keresztül ott is terjeszteni kezdte Cristina fényképét. Imájuk végül meghallgatásra talált: egy muszlim család ráismert a fényképen a kislányra, akit évekkel korábban magukhoz vettek, hogy megvédjék. Cristina így került vissza a szüleihez. Három éven át, miközben az iszlamisták tébolyult dühvel romboltak, ezek az emberek védelmezték és szerették a kislányt. „Ez a muszlim család emberségéből fakadóan kötelességének érezte, hogy oltalmazza a gyermeket” – kommentálta a hírt Jako atya.
A kislány történetéről Roni Szalím iraki szír katolikus pap is említést tett a vele készített interjúnkban, amelyet július 2-i lapszámunkban közöltünk.

Forrás és fotó: Avvenire.it
Fordította: Thullner Zsuzsanna