Az idén kilencvenhárom éves szerzőt, Bálint József jezsuitát – saját bevallása szerint – tizenhárom éves kora óta foglalkoztatja a téma, amikor is három hónapon keresztül feküdt élet-halál között az egyik pesti járványkórházban. Egyéni sorsa, a kommunizmus idején elszenvedett üldöztetése, a történelem a későbbiekben is bőven szolgáltatott számára „anyagot” a rossz problémájához. 1970-ben írta meg a Hittudományi Akadémián doktori dolgozatát, amely most jelenik meg először nyomtatásban. Elsősorban katolikus gondolkodók műveinek és a II. vatikáni zsinat tanításának fényében tárgyalja a rossz kérdéskörét. A kötetben a hagyományos szellemi utak áttekintését követik az új megfogalmazások, amelyek a hétköznapi emberek számára is eligazítást nyújtanak. A szerző sajátos szempontja, hogy megvilágítja az „irgalom világrendjét”, amelyről a mindennapokban hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ezzel kapcsolatban idézi Christoph Schönborn bécsi érsek szavait: feladatunk „Jézus üzenetét közvetíteni: Legyetek irgalmasok, ahogy az Isten, a ti Atyátok is irgalmas – mert ez az Evangélium lényege.” Hozzáteszi: ennek az eszmének az elterjedése a Szentlélek műve, amelyben írásaival és életével különösen nagy szerepet játszott II. János Pál.
(A rossz problémája – Az isteni irgalmasság világrendjének tükrében. Budapest, 2008)
