A nemzetközi konferencián – amelynek a Sapientia-főiskola adott otthont – korunk gazdasági, környezeti és erkölcsi válságának mélyebb okait és a lehetséges kiutakat vizsgálták. A rendezvény egyben XVI. Benedek pápa új enciklikája előtt is tisztelgett, hiszen a pápai dokumentum kiadásának egyik apropója is a gazdasági válság kirobbanása volt. Kétféle válságot különböztethetünk meg: dialektikus krízisről akkor beszélünk, amikor egy társadalomban olyan konfliktus keletkezik, amelynek megoldásának magjai benne rejlenek a társadalomban; entropikus krízisről pedig akkor, amikor egy társadalom létének irányvonalát, értelmét veszti el. A jelen válság ez utóbbiak közé tartozik, s a történelem ilyen időszakaiban egy prófétai kisebbségre van szükség, amely segíti felismerni az irányvesztettséget, és megtalálni a kiutat – fogalmazta meg Stefano Zamagni, a Bolognai Egyetem professzora, a New York-i Tudományos Akadémia tagja. A krízist a társadalom bizonyos területeinek szétválasztása okozta – mutatott rá Zamagni professzor. – A gazdasági és szociális szféra, azaz a hatékonyság és a szolidaritás; a munka és a gazdaság, vagyis a teremtés művének folytatása és a haszon létrehozása; valamint a piac és demokrácia, azaz a pénzügyi világ és a külső szabályozások szétválasztása. Az enciklika megfogalmazza az igényt: mindezeket újra egyesíteni kell a testvériség, az igazságosság és a közjó alapján. A pápai dokumentum egyik nagy újdonsága, hogy előtérbe helyezi a testvériség fogalmát. A szolidaritás nem elégséges, mert nem foglalja magában az emberek közötti személyes kapcsolatot. Az enciklika egy újfajta igazságosságról is szól. Általában a magán-, illetve közjavak elosztásáról szoktak beszélni, de észre kell vennünk: a közösségnek, amelynek részei vagyunk, vannak olyan javai is, amelyeket valójában nem birtokol sem az egyén, sem a közösség egésze (ilyen például a víz vagy a levegő). Ezeket csak a kölcsönösség elve szerint lehet elosztani. Így jöhet létre a közjó, amely az „én” és a „mások” javai együtt – ez hozza létre a gazdaságot és az egész társadalmat. S hogy mindez megvalósítható-e? – Stefano Zamagni professzor Szent Ágostont idézte: A remény olyan keresztény erény, amelynek két gyermeke van. A lánya a düh, mert látja, mit kell megváltoztatni. A fia a bátorság, mert meg is teszi azt. Az üzleti életben már korábban is próbálkoztak a szétválasztott területek egyesítésével. Egész mozgalom jött létre például a vállalatok társadalmi felelősségvállalása címén, amely integrálni kívánta a szociális elveket a gazdasági termelésbe. Mégsem volt hatékony, legfőképpen azért, mert probléma volt az etikai megalapozottságával – mutatott rá Helen Alford domonkos nővér, a Pápai Szent Tamás Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánja. – Puszta eszközt faragtak a felelősségvállalásból, hiszen a vállalatok azért voltak hajlandóak erre, hogy jobb legyen a megítélésük, a gazdasági teljesítményük. Ezzel viszont korrumpálták a mögötte lévő elveket, és elvették az emberektől a reményt. Az etikai alapot kell megerősíteni, belsővé tenni a motivációt, s ebben a változásban az egyház sokat tehet.
A világ vezetőit érdekelni kezdte a fenntartható fejlődés, amelyet azonban egyelőre nem tudnak definiálni. Jelenleg azt hangoztatják, hogy a válságot a fogyasztás növelésével lehet kezelni. Az ENSZ ezt úgy fogalmazta meg: a fenntartható fogyasztás nem kevesebb fogyasztást jelent, hanem másmilyen, hatékonyabb fogyasztást. Valójában azonban teljes szemléletváltásra van szükség – mutatott rá Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem tudományos és oktatási rektorhelyettese. – Megtanítottunk egy generációt arra, hogy ne akarjon dolgozni, viszont fogyasztani annál többet. Az általunk megvásárolt dolgok hetven százalékára valójában nincs is szükségünk. Mindannyiunknak korlátoznunk kellene a fogyasztásunkat, és vissza kell adni az ember önbecsülését és döntési szabadságát. Újra vállalni kell a korlátlan felelősséget, hiszen a korlátolt felelősség magában rejti az erkölcstelenséget. Emellett növelni kellene társadalmunk mentális alkalmazkodóképességét, hogy választ tudjunk adni a jövő problémáira. XVI. Benedek pápa enciklikájával szinte egy időben tette közzé a németországi evangélikus egyház a Repedés a magas falban című dokumentumot. Ez megállapítja: a gyors haszonért tett lépések felváltották az igazságosság és a biztonság érdekében tett lépéseket. Változásra van szükség a fenntartható fejlődés irányában, de nem elég egyéni megoldásokat találni, hanem alapvető kulturális változáshoz kell segíteni a társadalmat – mondta Béres Tamás lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense. – Ez elképzelhetetlen az egyházak nélkül, amelyek képesek megjeleníteni a válság megoldásához szükséges elveket a társadalomban. A krízis görög eredetű szó, amely döntést, fordulatot jelent. Nem a véget jelöli, inkább felszólít a változtatásra, s magában hordozza az üdvösség lehetőségét.
