A békés környezetben gyűjtöttek erőt, hogy lélekben megújulva mondjanak ismét igent a hittel teli életre. Napjainkban már a szekularizált világban élő, gondok között vergődő ember méltósága, értékes vagy értéktelen volta vált kérdésessé – mondja Bokros Levente atya, az egyházmegye kateketikai bizottságának elnöke, aki a lelkigyakorlat házigazdája, s egyben – Gáspár István plébánossal együtt – vezetője is volt. – Társadalmi csapdába szorult, kiábrándult, elmagányosodott testvéreinket hitből élő, befogadó, keresztény közösségek várják az egyházban. De ahhoz, hogy a hitet szabadon tudjuk fölkínálni, és befogadó család legyünk, mindnyájunknak megújulásra van szükségünk. Ha a keresztény ember Krisztus erejével, Istenben talált örömével fordul embertársaihoz, nyitott szívekre talál, viselkedésével, mentalitásával könnyebben felkelti érdeklődésüket. Sokkal inkább jótetteinkkel, mint a bűnnel hatunk környezetünkre – mondta II. János Pál pápa. Hogy hivatásunkban még jobban megerősödjünk, kidolgoztunk egy négyéves képzési programot, amelyben katekétáink és paptestvéreink is részt vesznek – folytatja Bokros Levente. – Eddig is folyamatos volt a katekéták képzése, de ettől kezdve még nagyobb figyelmet fordítunk személyiségük fejlesztésére, a szentségi katekézisre, és elsősorban arra, hogy a felnőttek is megtalálják helyüket az egyházban. Másként kell megszólítani azt a testvérünket, aki először találkozik a hittel, s azt, aki már a szentségek felvételére készül. Nagyon fontos, hogy ne veszítsük szem elől a beavatott hitújoncokat sem. A hitoktatók tapasztalata szerint sokan lemorzsolódnak, eltűnnek a közösség látóköréből, miután megkapták az első szentségeket. A felnőtt embernek is komoly segítségre van szüksége, hogy szocializálódjék, otthonra leljen a katolikus közösségben. A katekézisnek a bölcsőtől a sírig az élet értelmét kell sugároznia – fogalmazott a lelkipásztor.
