Fotó: Mészáros Ákos
Csodaszép népviseletekbe öltözött lányok vonulnak fel a Mauthner Ödön császári és királyi udvari magkereskedését reklámozó plakáton. A cégtulajdonos kertészek és kerttulajdonosok számára kínálja magvait, a „nantesi sárgarépát”, a „vertus kelkáposztát”, a „telefon borsót”, a „preskott dinnyét” és a „kerek czéklarépát”. A tervező, Debreceni Szabó István grafikus boldog békeidőket idéző, historikus ízű realista falragasza, szívmelengető stílusa magával ragadja az embert. Színei élénkek, alakjai idealizáltak, mintha azt sugallná közönségének, hogy egy boldog kor gyermekei. S bizonyos szempontból azok is, hiszen 1930 körül még nem dúlt háború Európában, valóban létezett egyfajta jólét és biztonság a földbirtokosok és az úgynevezett középosztály tagjai számára. A szinte mesekönyvbe illő plakátot a Nemzeti Múzeum Tolongó idők című kiállításán nézhetjük meg sok más, utcára szánt nyomat társaságában. A tárlat rendezői a múzeum negyvenötezer darabos gyűjteményéből válogattak ki százhúszat, az 1890 és 1989 közötti időszakból.
A plakát vizuális kommunikáció. A jó plakátot elsősorban nem olvassák, hanem nézik. Persze olvashatják is, de nem sok idő van rá, ezért ajánlatos úgy tervezni, hogy akár egyetlen pillantással is befogadható legyen. Az elmúlt száz év legjobb plakáttervezői jól tudták ezt; mondhatnánk azt is, hogy a kiállításon bemutatott plakátok a műfaj aranykorában készültek. A kiállítótermekben látható százhúsz nyomat egyáltalán nem kevés: átfogó módon mutatják be számunkra, hogy mit reklámoztak a különféle korszakokban. A századvégen, a millennium körüli években, a fellendülés korában az ezredéves kiállításra való felkészülés állt a középpontban. 1910 körül a gyorsan kapitalizálódó országban a feltörekvő gyáriparosok reklámozását tartották fontosnak, például Dréher Antal kőbányai serfőzdéiét. Az 1930-as években sok egyéb mellett Az Est-lapok kiadásában megjelent Pesti Napló népszerűsítését. A tömeges árutermelés egyenes következménye volt, hogy a termékeket hirdetni kellett. „A tömeges termelésre és fogyasztásra buzdító plakátok üzenete összefoglalható volna három szóban: Mindent! Mindenkinek! Mindenkor! Persze az igényt és a vágyat mégiscsak az egyes emberben kell felkelteni. Ezért a vásárlás és a fogyasztás az érzékekre próbál hatni, és az élvezetekre csábít” – olvashatjuk a tárlat magyarázó szövegeinek egyikén.
Feltűnően szép a magyar világmárka, az Orion Rádió plakátja Isten hozott testvér! szlogenjével, 1941-ből. Vagy a Palma gumisarok …a régi reklámja 1947-ből. A tárlaton egy ilyen sarokkal készített cipőt is megnézhetünk.
Aztán következik az ötvenes évek mesterségesen optimista világa: az ötéves terv, az általában soha vissza nem fizetett békekölcsönök kora jelenik meg a nagyközönségnek szánt reklámokon. A kissé édeskés, túlszínezett képeken mosolygó emberek teljesítik a naponta megkövetelt tejbeadást 1951-ben. „A 3 éves tervet 2 és fél év alatt” – kiabálja egy kalapácsos munkás a parlament kupolája és az egyik újjáépülő híd előterében. Ezek is kortörténeti dokumentumok, helyük van a tárlaton. Ahogyan az már lenni szokott, használati tárgyak is kísérik a kiállítást. Láthatunk például egy fehér, majdnem teljesen csukott babakocsit az 1940-es, 50-es évekből. A bátyámat és még engem is ehhez hasonló babakocsiban tologatott az édesanyánk annak idején.
A magyar plakátművészet egyik korszakos egyénisége mindenképpen Bíró Mihály volt. Ő rajzolta az egyik legjobb magyar politikai plakátot. 1919-ben május 1-jére szánták az azóta közismertté vált kalapácsos munkást, amely később a szociáldemokrata párt jelképe lett. A mostani kiállításon ez az alkotás csak kicsiben látható, helyette a Búcsúztató, halotti ének az Osztrák–Magyar Monarchia felett című, nagyméretű, szuggesztív erejű képet láthatjuk Bírótól 1918-ból. A mai szemlélőre is döbbenetes erővel hat, ahogyan a frígiai sapkás francia összenyomja a Monarchia koporsóját. Bíró Mihály csak a lényegre koncentrál, semmi felesleges nincs a képen; semleges, szürkés háttér előtt történik a végzetes esemény, amely visszafordíthatatlanul megváltoztatta a magyarság sorsát.
A kiállítás egy másik érdekes plakátja az 1938-as budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszusra készített falragasz Molnár-C. Páltól. Lehetetlen nem felismerni a képen az alkotó stílusát. A szikrázóan erős fényt árasztó ostyával ábrázolt, stilizált repülő angyal alakja a földi világ feletti erő hatalmát hirdeti.
Alumínium – a korszerű edény – olvasható az idősebbek által jól ismert szöveg a Vasért plakátján. Mellette egy korabeli méretes tejeskannát és másféle edényeket is láthatunk 1963-ból.
A plakátok nem időrendben, hanem tematikájuk szerint követik egymást. A Megvédjük a békét című alkotás mellé került a Világ proletárjait így egyesíti a szovjetparadicsom című, egészen más üzenettel bíró falragasz. Az Erre vártunk című plakát Horthy Miklós kassai bevonulására készült 1938-ban. A fényképszerű, naturalisztikus grafika, amely barnás színével egy antik hatású kép érzetét kelti bennünk, Haranghy Jenő alkotása.
A már említett plakátművészek mellett nem szabad megfeledkeznünk Konecsni Györgyről, Jeges Ernőről, Pál Gyögyről, Földes Imréről. Mellettük fontos szerepe volt még a grafikusok közül Pólya Tibornak és Faragó Gézának. A falragaszkészítés érdekes alakja Manno Miltiades, aki a két világháború közötti magyar sport egyik legsikeresebb képviselője volt. Pályafutása alatt lenyűgöző eredményeket ért el: országos futóbajnok lett atlétikában, többszörös magyar bajnok gyorskorcsolyában, labdarúgásban magyar gólkirály és a válogatott focicsapat tagja. Őt tartják a magyar sportplakát megteremtőjének. A mozgás, a lendület, az erő minden alkotásán jelen van, legyen az rajz, kisplasztika vagy dombormű. 1905-től a müncheni akadémián tanult, 1912-ben hazatért, és több lapnak is dolgozott. Erős tanácsköztársaság-ellenes beállítottsága több plakátján is szembeötlő. A mostani kiállításon egy elképesztő erőt sugárzó, szénnel készített rajzát nézhetjük meg egy labdarúgóról, 1926-ból. A tárlat különleges darabja a Dante-kiállítás plakátja 1924-ből, Leszkovszky Gyögy munkája. Szecessziós stílusú, lenyűgöző műalkotás. Dante Alighieri halálának 600. évfordulójára 1921 novemberében nagyszabású kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében, ebből az alkalomból készült.
A Nemzeti Múzeum tárlatának kuriózuma egy Körösfői-Kriesch Aladár-plakát, amely a Patrona Hungarie, 1919 Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája címet viseli: angyalok védelmezik rajta Hungária alakját. Igazi szecessziós alkotás. A korabeli művészek a századelőn szívesen vállaltak alkalmazott grafikai munkákat is, ezek közé tartozott a plakáttervezés is.
A kiállított alkotásokon jól látszik, hogy a plakátnak felvilágosító szerepe is lehet. Nemcsak termékek reklámozására és politikai célokra lehet felhasználni az utca művészetét, hanem fontos társadalmi üzenetek közvetítésére is. A tárlaton jó néhány alkotás szól a közegészségügyről. Például arról, hogy a járványok megelőzésében fontos szerepe van a higiéniának, a gyermekvédelemnek. Az egészségügyi szervezetek és egyesületek munkája csak akkor hatásos, ha üzenetük az egész társadalomhoz eljut. Az ebben a témakörben készült plakátok társadalmi szolidaritásra, megelőzésre és felvilágosításra biztatták koruk közönségét. A kiállítás egyetlen kortárs résztvevője az 1940-ben született Tóth József, más néven a Füles Tóth, ahogyan szakmai körökben ismerik. Ő készítette a hetvenes években a tehéntúrós reklámokat, és a Skála Áruház, az Állami Biztosító, a Caola, az IBUSZ is tőle rendelte plakátjait. Fülestől, a magyar reklámfényképezés kiemelkedő alakjától is látható néhány plakát a kiállításon.
(A Magyar Nemzeti Múzeum Tolongó idők című időszaki kiállítása a magyar grafikai plakát első száz évéről augusztus 25-éig látható a múzeum József nádor termeiben.)
