Most kezdődik igazán a rendezvénysorozat, eddig csupán néhány bevezető programunk volt. Olyan eseményeket szeretnénk még, amelyek teljesen újszerűek. „Időgépet” fogunk üzembe helyezni, melyen keresztül – videofelvételek készítésével – lehet üzenni a jövőbe, és amelyet ha tíz év múlva megnéz a meghatározott célcsoport vagy személy, láthatja, mit gondolt a világról, saját magáról, az életről. Kereskedelmi csatornákról ismert műsorok mintájára is tervezünk rendezvényt: felvetünk témákat, amelyekre az egyetem oktatói reagálnak közönség előtt – költő, szociológus, filozófus, politológus válaszol ugyanarra a kérdésre, például az eurózóna felbomlásának lehetőségére. A rendezvények felváltva kapnak helyet Piliscsabán és Budapesten, hiszen már ott is van képzési helyünk. (A társadalomtudományokkal foglalkozó mesterképzési szakok helye szeptembertől a fővárosban lesz – a szerk.) Budapesten nemcsak a saját hallgatóinkat tudjuk megszólítani, hanem más egyetemek diákjait is.
Hallgatói önkormányzatunk tagjai jó kiindulási alapként gondolnak a rendezvényekre, építenek rá. Megpróbálják a különböző célcsoportokat összehozni, ami nem könnyű feladat – folytatja Botos Máté dékán. – A húszéves egyetem ünneplése a frissen beiratkozó hallgatóknak kiváló alkalom a mulatozásra. Ők még azt hiszik, hogy az élet alapvetően erről szól. Aztán egy év múlva rájönnek, hogy szakdolgozatírás, államvizsga is lesz majd, de ez még nem érdekli őket túlságosan. Széles réteget alkotnak azok, akik nem foglalkoznak az idő gondjaival, „elég a mának a maga baja” elven, és maximálisan ki akarják használni azt a lehetőséget, hogy élhetik a diák életét: fociznak, beszélgetnek, egyetemi programokon vesznek részt. Tizenöt éve végzett az első évfolyam, azóta is folyamatosan bocsátja ki az egyetem a tanulmányaikat befejező tanulókat. Nekik nosztalgia visszajönni az egyetemre, megnézni, mi történt azóta a campuson, kíváncsiságból elmennek egy-egy rendezvényre. A gólyákat a programokon való részvételre nem az egyetemmel való azonosulni akarás ösztönzi, de lehet ez a jól szervezett, érdekes együttléteknek a következménye.
– Milyen céllal indultak el a rendezvények? – kérdezem Botos Mátét.
– A huszadik évforduló alkalmával az egyetem visszatér kiindulási helyére. 1992-ben Budapesten indultunk, húsz évvel később pedig visszatérünk oda. Oda is. Mert ez nem azt jelenti, hogy elhagyjuk a piliscsabai campust, hanem hogy jelen kell lennünk a fővárosban is. A visszatérés nemcsak szép gesztus, hanem konkrét feladatokkal teli terep is. Nekünk, világiaknak is az a missziónk, hogy azokban a hallgatókban, akik beiratkoznak Piliscsabára, és szkeptikusok a vallással kapcsolatban, eloszlassuk ezeket a fenntartásokat. Már ezzel is sokat tettünk, de mégsem vagyunk benne a világ élő forgatagában, hiszen itt vagyunk kint, Piliscsabán. Mint mikor a versailles-i palotában seregszemlét tart a király, miközben kint zajlik a forradalom. Egy példával alátámasztva: megjelenik egy film, melyről heves viták zajlanak szakmai fórumokon, különböző felületeken. Lehet, hogy kollégáink is elmondják véleményüket, de ha a fővárosban lennénk, akkor lehetne akár egy vetítéssel egybekötött vitafórumot, szabadegyetemet szervezni, ahol nem csak a mi hallgatóink jelenhetnének meg – mondja a dékán. – Fontos feladatunk az is, hogy kapcsolódási lehetőséget alakítsunk ki a világgal a P20 által, hiszen mindenkiben hatalmas vágy él a spiritualitás kérdései iránt. Van egyfajta válaszadási lehetőségünk, tehát meg kell jelennünk. Meg kell szólalnunk a világ mai nyelvén, a Twitter, a Facebook-posztok, a blog nyelvén. Mert mi értjük, beszéljük ezeket a nyelveket, így tudjuk az örömhírt közvetíteni. A P20-as rendezvényeknek is ez az egyik célja.
