Több mint száz szürkegém-fészek sötétlett a fák koronájában, az egyikben fiam a teleszkópon keresztül a fiókákat is felfedezte. Költ a telepen néhány pár kis kócsag, bakcsó és kárókatona is. Alig mentünk tovább, egy hatalmas kiszáradt fáról halászsas kelt fel halzsákmánnyal a karmai között. A tépőfája lehetett, mert nem repült messzire, körözve várta, hogy visszatérhessen és befejezhesse megkezdett reggelijét.
A tavakon többnyire párokra különülve hatvanegy bütykös hattyú úszott. Szép madarak, de természetvédelmi szempontból, főleg ilyen tömegben, nemkívánatosak a hazai vizeken. A bütykös hattyú rendkívül agresszív, nem tűr más madarat a közelében. Sok volt a szárcsa, és amikor közelebb értünk, a legalább félezer fekete madár egyszerre kezdett szaladni a vízen. Csak a tó közepén álltak meg, és fehér homlokpajzsukkal felém fordulva figyeltek minket. Egy vörös gém közvetlenül előttünk szállt ki a nád közül, a távolban fekete gólya körözött, felettünk „prü-prü” hangokkal három gyurgyalag vadászgatott. Idén először itt hallottam a sárgarigó szép flótáját. Az egyik aranytollú hím felrepült, és egy arra tévedt karvalyt igyekezett elűzni a környékről. A kacsák között tucatnyi, pompás nászruháját viselő üstökösréce gácsért láttunk. Ez a madár nyugat felől terjeszkedik, első hazai fészkelését 1983-ban a Fertőnél bizonyították. Andris közben sűrűn játszotta CD-ről a berki poszáta énekét, de válasz nem érkezett. Igaz, ezeknél a tavaknál eddig csupán egyetlen alkalommal fogták és gyűrűzték ezt a madarat. Április végétől egyre több lepke repül, egyebek mellett kardos- és fecskefarkú lepkét, citromlepkét láttunk, de a gát felett libegett egyik kedvencem, a kis hajnalpírlepke is. Már itt vannak a szerkők, kilenc kormos és egy fehérszárnyú volt együtt, később néhány fattyúszerkő is felbukkant. Egyikük vízből kiálló karóra ült, mire fiam nyomban feléje fordította a teleszkópot. Szép volt a ráeső fényben a tarkóra nyúló fekete sapkájával, piros csőrével és csüdjével ékes madár. A tavak nádszegélyében egész nap harsogva brekegtek a kecskebékák, vöröshasú unkát viszont csak néhányat hallottunk. Karicsoltak a nádirigók és a cserregő nádiposzáták, pirregett a nádi tücsökmadár, az erdő felől kakukk kiáltott. A kék égen egyetlen felhő sem látszott, az élénk, néha erős déli szél csak enyhíteni tudta az ilyenkor szokatlan forró levegőt. Mindenütt a galagonya édeskés illata érzett. A tavakat körüljárva közel hetven madárfajt láttunk és hallottunk, szép és érdekes területet ismertünk meg.
Fotó: Bécsy László
