Miért fontos a nyelvi gondosság? Egyrészt az önkifejezés igénye miatt. A gondolatok, eszmék láthatatlanok. Amikor azonban nyelvi formába öntjük azokat, akkor érzékelhető alakot adunk nekik. Erkölcstanórán mindenki törekedjen gondolatainak pontos megfogalmazására. Legyen fontos a nyelvi bíbelődés, a megfelelő szavak keresése: tanulja meg a diák, hogy gondolatai, elvárásai, érzései, sérelmei láthatatlanok – az igazság kifejezéséhez meg kell találnia a legmegfelelőbb kifejezéseket. S ha sikerül, az karácsonyi esemény: az Ige újra testté lesz! A nem megfelelő szó ellenben ölni képes. Nem is tudjuk, milyen jót teszünk a tanulóval, ha nyelvi pontosságra neveljük. Az igényes beszéddel kulcsot adunk a kezébe, amely segíti majd a házasságában, a munkahelyén, a kapcsolataiban és az imádságában is.
Másrészt a nyelv az igazság közvetítője. Amikor a gyermekhez beszélünk, akkor a nyelven keresztül az igazságot közvetítjük felé. Ezért fontos az emberiség beszédében való elmélyülés, mert az nemcsak nyelvtant, szókészletet kínál, hanem filozófiát, értékszemléletet is. A nyelvfilozófia szerint a nyelv az erkölcsi igazságok tárháza. A szavakon mint liánokon keresztül felkapaszkodhatunk az elődök erkölcsi tudásához, a tradíció kincseihez. A nyelv tehát nemcsak kifelé irányul az önkifejezés médiumaként, hanem „befelé” is visz gondolatokat, hat a gondolkodásmódra. Jó esetben ez azt jelenti, hogy a szavakon keresztül alakítjuk, műveljük a gondolkodást. Rossz esetben pedig azt jelenti, hogy a nem megfelelő szavakon keresztül hamis ideológiát, hazugságot ültetünk el a gondolkodásmódban, torzítjuk azt. Nem mindegy például, hogy a házasság „két ember szövetsége”, vagy „egy férfi és egy nő szövetsége”. A nyelv által nemcsak igazságot plántálhatunk el a tudatban, hanem hamisságot is.
A nyelvi pontosság az együttélés biztossága érdekében nélkülözhetetlen. A kiművelt szavak, fogalmak, rendszerek segítséget jelentenek ahhoz, hogy rendet vigyünk a sokszínű és olykor zavaros világba. Ezért a precíz gondolkodásnak meg kell teremtenie a precíz nyelvet. K. Dem mer szerint semmi sem rombolja annyira az együttélés biztosságát, mint a nyelvi gondatlanság. Ahol homályosak a szavak, a tartalmak, a normák, ott az együttélés elkerülhetetlenül megrendül. Ha nincs megértés, együttműködés, önkifejezés, akkor a bábeli zűrzavar az együttélés zavarává szélesedik. Az erkölcsös cselekvés, együttélés alapja a gondolkodás- és beszédmód kiművelése.
A szép, tiszta és pontos beszéd ezért morális teljesítmény, lépcső, amely az erkölcsös együttműködéshez vezet.
