Fotó: Kissimon István
A Piarista Rend egyetemes káptalanának eddig Olaszország vagy Spanyolország volt a helyszíne. Miért esett most a választás Magyarországra?
– Valóban ez az első alkalom, hogy nem e két ország valamelyikében tartjuk az egyetemes káptalant. Ez nagyon fontos a számunkra. Azért választottuk a magyar provinciát, mert ezzel is szeretnénk kifejezni hálánkat és elismerésünket azért a háromszáz éves odaadó szolgálatért, amelyet Magyarországon végeztek a piaristák, s amely az egész rend számára nagy jelentőségű. Szeretnénk, ha ezt a történetet minden piarista megismerné. A helyszín, ahol a káptalan ülésezik, az egész rend figyelmének a középpontjába kerül, ezért esett a választásuk a magyarországi helyszínre. Az is célunk, hogy a káptalan biztatást nyújtson a magyar piaristáknak további munkájukhoz. Hadd jegyezzem meg, a káptalani atyák nagyon örülnek annak, hogy itt lehetnek.
Milyen kérdéseket vitatnak meg?
– Három fontos téma kerül napirendre. Egyrészt értékeljük a megelőző hatéves időszakot, a következő lépés pedig a generális és asszisztenseinek megválasztása. Végezetül az előttünk álló feladatokat vitatjuk meg. Azt keressük, hogyan tudunk még több életet vinni a rendi munkába, és miként tudjuk megerősíteni a személyes és közösségi elköteleződésünket. E három hét alatt beszélünk a hivatáskultúráról és arról is, miként lehet a nevelést még inkább az evangelizálás szolgálatába állítani. A közösségépítés témája is előtérbe kerül, mert ez a terület is összefügg a küldetésünkkel.
Ezt a káptalant a megszentelt élet évében tartjuk, ami természetesen kihívást is jelent a számunkra. Felveti azt a kérdést, hogy milyen az a szerzetesi élet, amit élni szeretnénk, és hogyan tudunk válaszolni azokra a kihívásokra, amelyek az egyetemes egyház felől érkeznek hozzánk.
Körvonalazódtak már a jövő tervei?
– A káptalannak az egész rend számára az lesz az üzenete, hogy éljük nagyobb elkötelezettséggel a Krisztus-követésünket. Lendületet szeretnénk adni a további szolgálathoz, s abban is bízom, hogy sikerül megerősítenünk a rend missziós küldetését, ami ösztönzést jelenthet az új alapításokhoz szerte a világban.
Ön többször járt már Magyarországon, de a többi rendtartományt is rendszeresen felkereste. Miért tartja fontosnak a személyes jelenlétet?
– Az elmúlt hat évben négyszer jártam itt, hogy megismerjem a körülményeket, hogy kísérni tudjam az itt folyó munkát, és beszélgessek a rendtagokkal. Amikor a generális meglátogat egy tartományt, azt kell tennie, amit a rendalapító, Kalazanci Szent József tenne a helyében. Meg kell hallgatnia a rendtársakat, lelkesítenie kell őket, elvárásokat kell megfogalmaznia feléjük, és fontos, hogy mindannyiukat megerősítse a küldetésükben. Én is erre törekszem. Hozzá kell tennem, hogy magam is rengeteget tanulok a rendtársaimtól egy-egy ilyen látogatás során.
Pedro Aguado
Bilbaóban született 1957. június 26-án, ahol a Kalazancius iskola diákja volt. Az egyszerű fogadalmat 1975 augusztusában tette le. Ezt követően a bilbaói növendékházba került. Először tanári szakot végzett, majd Pamplonában teológiát tanult. Ünnepélyes fogadalomtétele 1979. augusztus 25-én volt. A pamplonai érsek, José María Cirarda szentelte pappá 1982. június 13-án. Első papi éveit a pamplonai Kalazancius iskolában töltötte, tanárként, és a lelkipásztori teendők felelőseként dolgozott. 1985-ben kinevezték a bilbaói növendékház házfőnökévé és a növendékek magiszterévé, e megbízatásait tíz éven át látta el. Ebben az időszakban egyetemi diplomát szerzett neveléstudományból, valamint tanárként és lelkipásztorként tevékenykedett. Az 1988-as provinciai káptalanon megválasztották lelkipásztorkodásért felelős provinciai asszisztensnek, az 1991-es káptalan pedig újraválasztotta erre a feladatkörre. A baszkföldi rendtartomány provinciálisává 1995-ben nevezték ki, 1999-ben és 2003-ban pedig újraválasztották erre a tisztségre. Az Emmausz rendtartomány létrehozása után, 2007-ben őt választották meg az új tartomány provinciálisának. Piaristaként sok éven át ifjúságpasztorációval, lelkipásztori munkatársak képzésével foglalkozott. Sokat tett a piarista testvériségek felkarolásáért, a világiakkal közösen végzett küldetés előmozdításáért és a hivatásgondozásért. A Piarista Rend 46. egyetemes káptalana 2009. július 4-én választotta meg először a rend általános elöljárójává Peralta de la Salban. Pedro Aguado jól ismeri a rend helyzetét, állapotát, ugyanis szinte folyamatosan ellátogat azokba az országokba, ahol jelen vannak a piaristák. Legutóbbi kánoni vizitációját 2012 októberében kezdte meg, és 2014 karácsonyáig tartott. Világkörüli útja során öt kontinensen összesen harmincöt országot látogatott meg. A magyar és a román tartományban tavaly áprilisban tett hosszabb látogatást.
Manapság rendkívül sok oktatási koncepció létezik. Ön szerint mi az, amiben egyedi a piarista nevelés?
– Kalazanci Szent József – aki elsőként alapított szerzetesrendet azért, hogy fiatalokat neveljen – a piarista rendet egy sajátos pedagógiai elv mentén hozta létre. Nagy hangsúlyt fektetett az integrális nevelésre, ami azt jelenti, hogy hatni akart a fiatalok életének valamennyi dimenziójára. A piarista nevelés a fiatal teljes személyiségét szólítja meg. A középpontban mindig a gyermek és az ő kibontakozása áll. Ugyanakkor soha nem elég csupán a tanteremben végzett munka. Jelen kell lennünk a szabadidős tevékenységben is, és kapcsolatot kell tartanunk a családokkal. A rendalapítónk mottója a „pietas et litterae” (kegyesség és tudomány) volt, melyben az „és” a legfontosabb, vagyis hogy egyesítsük a két területet: a személy kibontakozását és a hitben való növekedést. Mindehhez az evangéliumi értékek nyújtották az alapot kezdettől fogva.
A piaristák mindig igyekeztek a legmodernebb ismereteket átadni diákjaiknak. Hogyan lehet négyszáz éven keresztül korszerűnek lenni?
– Ez állandó kihívást jelent számunkra. Az, hogy fiatalokkal dolgozunk, segít bennünket ebben, hiszen a fiatalok mindig korszerűek. Ha lemaradnánk tőlük, akkor már nem is tudnánk működni. A piarista szolgálat megmentői mindig a fiatalok voltak. Ők tesznek bennünket naprakésszé. Mivel a világon számos helyen vannak intézményeink, ez nagyfokú alkalmazkodást is igényel a piarista rendtől.
Amikor 2009-ben megválasztották a rend legfőbb elöljárójának, levélben fordult a piarista diákokhoz: „Felajánljuk nektek, hogy kísérünk benneteket életutatokon.” Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? Miként marad kapcsolatban az iskola és a növendék azt követően, hogy véget értek az iskolaévek?
– Ezen a területen sok mindent kell még tennünk. Valóban, a fiatalokat az érettségi után is kísérnünk kell. Számos országban – így Magyarországon is – létezik az öregdiákok szövetsége, de más formák is vannak, amelyek biztosítják, hogy a rend a fiatal felnőttek közelében tudjon maradni. Nagyon jó tapasztalataink vannak arról a gyakorlatról, amely folyamatként képzeli el a pasztorális kísérést. A rendünkben Movimiento Calasanz a neve ennek a formának. Úgy gondolom, a fiataloknak joguk van ahhoz, hogy azok a nevelők, tanárok, akikben sok éven át megbíztak, ne hagyják őket magukra életük későbbi szakaszaiban sem.
Harminchat országban van jelen a rend. Hogyan tudnak helytállni az egymástól oly sok szempontból eltérő kultúrákban?
– Ez nagyon összetett kérdés. Nem csupán azért, mert különböző hagyományú és történelmű országokban kell dolgoznunk. A rend tagjainak sokszor egy-egy közösségen belül is figyelemmel kell lenniük arra, hogy társaik más és más kultúrából származnak, tehát azt is tanulnunk kell, hogyan tudunk együtt élni és dolgozni. A káptalanra huszonöt különböző országból – például Vietnamból, Szenegálból, Mexikóból, Lengyelországból – érkeztek rendtársak. Egyszerre kell alkalmazkodnunk a különféle kultúrákhoz, meg kell ismernünk és formálnunk is kell azokat.
Vannak új hivatások? Tapasztalható esetleg ezen a téren eltérés a különböző földrészek között?
– A rendnek mindenhol van szerzetesi utánpótlása, a legtöbb jelenleg Afrikában és Ázsiában. Ugyanakkor ezt a jelenséget történelmi perspektívából célszerű szemlélni. Akkor is dolgoznunk kell, ha ezen a területen átmenetileg kevesebb gyümölcs terem, és akkor is bölcsnek kell lennünk, ha sok a hivatás. Mindenképpen hálásak vagyunk azoknak a fiataloknak, akik csatlakoznak a piarista rendhez, örülünk nekik. És biztos vagyok abban, hogy mindig lesznek olyan fiatalok, akiket megszólít Kalazanci Szent József hivatása, és akik szívesen szentelik életüket a gyerekek nevelésének.
A piarista rend számokban
Az 1617-ben Kalazanci Szent József által alapított piarista rend mára öt földrészen (Európa, Afrika, Ázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika) 36 országban van jelen. A rendtagok száma megközelíti az 1330-at. 192 iskolát (ebből 3 egyetemet) és 419 iskolán kívüli nevelési intézményt tartanak fenn, amelyekben összesen több mint 125 ezer diákot és fiatalt készítenek fel az életre. A magyar rendtartományban jelenleg 10 oktatási intézményben közel 4400 gyermeket és fiatalt oktatnak.
