A művészet megérint
Fotó: Lambert Attila

 

„A szeretetben való növekedés vezet el oda, hogy megszűnik bennünk a megosztottság. Nem osztjuk fel többé a világot jókra és rosszakra, hasznosakra és haszontalanokra, igazakra és bűnösökre. Felvállaljuk az egységet, amely felülmúl minden érdekazonosságot, érzelmi harmóniát, kölcsönös rokonszenvet, közös érdeklődést, sőt a vallási tanításban való egyezést is. A valódi egységet a közösségben élhetjük meg, melyre az Istenbe vetett személyes hit és a vele való párbeszéd által juthatunk” – olvashattuk a mottónak is beillő mondatokat a Papageno magazin különszámában, amely a fesztivál programjait tartalmazta. Fontos gondolatokat fogalmaztak meg az Ars Sacra Alapítvány kuratóriumának tagjai, mint­egy előrevetítve a rendezvénysorozat célkitűzéseit és gazdag programkínálatát.
A szakrális művészetek hete, a XIII. Ars Sacra Fesztivál hivatalos megnyitójára a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében került sor. Már a kezdés előtt jó félórával gyülekezett az érdeklődő közönség a gróf Széchényi Ferenc, Kossuth Lajos és Erzsébet királyné életnagyságú olajfestményeivel díszített szépséges teremben.
Bevezetésképpen egy kis zenei felvezetés hangolta rá a jelenlévőket a szakrális fesztivál ünnepélyes megnyitójára. A meghívott vendégek, előadók és az Ars Sacra Alapítvány kuratóriumának tagjai mellett Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek, valamint Varga Benedek, a múzeum főigazgatója foglalt helyet.
Rövid bevezetőjében Varga Benedek felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy időnként el kell szakadnunk a hétköznapoktól, ki kell kapcsolódnunk a szokásos tevékenységeinkből. Szükség van erre ahhoz, hogy legalább egy kicsit ráhangolódhassunk a magasabb rendű értékek befogadására. Megnyitóbeszédének elején Bábel Balázs azt a kérdést tette fel, mi a művészet, és hogyan viszonyuljunk a művészi tárgyakhoz, jelenségekhez. Válaszát így fogalmazta meg: „Olyan kérdések ezek, amelyek azóta foglalkoztatják az embereket, mióta világ a világ. Mondhatjuk, hogy a művészet egyidős az emberrel. A barlangok falára rajzolt ábrák a legkezdetlegesebbek. Ezek megformálásakor az ember még semmilyen mintára, előképre nem támaszkodhatott, neki kellett kitalálnia, hogyan rajzoljon meg néhány vonással egy bölényt. Ma egy grafikusnak már sok-sok ezer év képei állnak a rendelkezésére, ezek akarva-akaratlanul is mintául szolgálhatnak neki.”
A művészet fejlődéséről nemigen beszélhetünk, csak a változásairól – folytatta érdekes eszmefuttatását Bábel Balázs. – Ki merné azt állítani, hogy Giotto kisebb művész, mint Benczúr Gyula vagy a XX. század bármely művésze? A kereszténység egészen új színt vitt a művészetbe is. Mondhatjuk, hogy görög-római kultúrában csúcsára ért a képzőművészet, a szobrászat, az építészet, s talán a festészet is. Ehhez képest először mintha visszaesést jelentett volna a keresztény művészet. A katakombák falain lévő ábrázolásokat látva ezt gondolhatnánk. Ám e képek nem műalkotásoknak készültek, hanem teológiai mondanivalójuk volt. Valamit ki akartak fejezni a földi és a transzcendens világból. Ez utóbbi pedig végső soron teljességgel ábrázolhatatlan volt. Az ember arra teremtetett, hogy Isten képmásaként tökéletessé váljék. De hitünk szerint be kell érnünk a föltámadás valóságával. A határkő a művészet világában Jézus Krisztus személye. Ő belépett a világunkba, megtestesült, a láthatatlan Isten képmása lett. Ezért a keresztény művészet úgy tartja: a művészet forrása maga Isten. Hans Urs von Balthasar XX. századi teológus, aki korábban színházi dramaturg volt, az egyik művében kiváló érzékkel beszélt Isten szépségéről. Azt írta: elfeledkeztünk arról, hogy Isten nemcsak igaz, jó, igazságos, mindenható, hanem szép is. Ezt a szépséget Krisztus vetíti bele a világba. Hiszen Krisztus arca a megfeszítés pillanataiban is szép volt: a szeretet tette széppé. A művészet forrása tehát Isten, de a szentség is – mondta megnyitóbeszédében Bábel Balázs. – Az egész teremtett világ Isten szépségét, szentségét tükrözi. Az ember azután ügyességével, tehetségével, költői gondolataival és zenéjével kifejez ebből valamit, kamatoztatva a kapott talentumokat. A szent művészet Jézus személyéből sugárzik ki. Az Ószövetség ódzkodott attól, hogy Istent képként ábrázolja. Az emberek attól tartottak, ha szobrot, képet készítenek Istenről, esetleg nem tudnak elvonatkoztatni az ábrázolástól, és bálványimádókká válnak. Ez a félelem azonban az Újszövetség idejére már nem jellemző, Jézus sem beszélt róla. A Biblia szerint az ember Isten képmása. A keresztény művészet igyekszik visszaadni valamit Isten valóságából, Jézus Krisztus személyéhez kötötten – fogalmazott a főpásztor. – A Katolikus Egyház Katekizmusa azt mondja, a szakrális művészet mindig Jézus Krisztushoz kapcsolódik, őrá mutat. Bábel Balázs a 27. zsoltár szavaival fejezte be beszédét: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.” Az Ars Sacra Fesztivál programjait tartalmazó Papageno magazin bevezetőjével kezdtük tudósításunkat, s most azzal is fejezzük be: „Az Ars Sacra Fesztivál programkínálata többet ad puszta szórakozásnál, sőt az átlagos művészi élménynél is magasabbra tör: az emberi korlátokat meghaladó találkozásra. Itt nemcsak a résztvevők közelíthetnek az alkotáshoz, hanem az alkotás szólítja meg a befogadót. Ahogy Udvardy György érsek mondta: A művészet nem indokol, nem érvel, nem meggyőzni akar, hanem megérint.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..