Az új egyházmegye (Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye) területe régebben az egri érsekséghez, illetve a szeged–csanádi püspökséghez tartozott, magában foglalva a nagyváradi és szatmári püspökségek Magyarországhoz tartozó részeit is. Az egyházmegye május 31-én Debrecenben ünnepelte születésnapját. Az évfordulón Ternyák Csaba egri érsek, Majnek Antal munkácsi, Schönberger Jenő szatmárnémeti püspök és Bosák Nándor mellett részt vettek az egyházmegye papjai, szerzetesei, az egyházközségi képviselőtestületek elnökei, intézményvezetők, akolitusok, hitoktatók, valamint a világi hívők közössége. Ternyák Csaba, a Szent Anna-székesegyházban megtartott ünnepi szentmise főcelebránsa beszédében köszöntötte Bosák Nándort főpásztori kinevezésének évfordulója alkalmából, hiszen az ünnep egyben erre az eseményre is emlékezett. Sok-sok vita előzte meg a pápa döntését, amellyel II. János Pál két új egyházmegyét alapított, és lényegesen átrajzolta a meglévő egyházmegyék határait – mondotta Ternyák érsek. – Azóta az élet is igazolta a pápa bölcs előrelátását, hiszen a modern lelkipásztorkodás előfeltételeit teremtette meg azzal, hogy a püspököket közelebb hozta papjaihoz és híveihez. Amikor II. János Pál 1991-ben a debreceni nagytemplom mellett megkoszorúzta a gályarabok emlékművét, egy több évszázados tüskét húzott ki református testvéreink szívéből – fogalmazott az érsek. – Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a „kálvinista Rómában” testvéri nyitottsággal fogadták Bosák Nándor püspököt és vele az új katolikus egyházmegye központjának létrehozását. A jubileumi ünnepség a Szent József Gimnáziumban folytatódott, ahol elsőként Illyés Gábor történelemtanár ismertette az egyházmegye megalakulásának történetét. Az egri érseknek annak idején egy napot kellett utaznia, hogy a román határon lévő plébániákat meglátogassa. Így tizennyolc évre lett volna szükség ahhoz, hogy vasárnaponként kettesével végiglátogassa egyházmegyéjének valamennyi plébániáját. „Az új egyházmegye alapításakor az emberi eszközeink nagyon szegényesek. Hiányoznak az intézmények, kevés a pap, nagyon szűkösek a lehetőségeink. De hisszük, ha Krisztus kezébe helyezzük magunkat, jó szándékunkat, munkánkat, rajtunk lesz az ő áldása, és nem kell félnünk a jövőtől” – mondta Bosák Nándor főpásztor püspökszentelési beszédében. A növekedésbe vetett reménye, immár tizenöt évvel később megvalósulni látszik. A főpásztor visszaemlékezésében rámutatott, az egyházmegye megalakulásának elsődleges célja volt, hogy kitűnjön az egyház természete: a püspök a papjaival együtt megfelelően és hatékonyan végezze a feladatait a hívek lelkipásztori ellátása érdekében. A főpásztor kiemelte, az egyházmegye magalakulásakor a meglévő plébániai struktúrát kellett minden közösséget ellátva, céltudatosan átalakítani plébániai központok létrehozásával. Ezzel az egyházközségek is szükségszerűen önállóbbakká váltak, és a világi hívektől felelősségteljesebb szolgálatot kívántak. Az egyházmegye életrevalósága, minősége a hívek lelki életének minőségén túl a papság szolgálatának a minőségén múlik. Tizenöt év alatt harminc pap távozott el az élők sorából, ám harminchat új papot szenteltek. Az emelkedés a papok lelkiismeretes szolgálatának is köszönhető. Az ünnepség végén Bosák Nándor püspök az általa 2007-ben alapított Pro Communitate Christiana-díjjal fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik az egyházmegye közösségéért sokat tettek. A Magyar Katolikus Püspöki Kar nevében az egyházmegyék területén működő nevelési és oktatási intézmények munkatársainak járó Szent Gellért-érdemérem arany és ezüst fokozatú kitüntetését adta át a kimagasló munkát végző pedagógusoknak.
