Fotó: Fábián Attila
Szépművészeti Múzeum épülete mindig is Budapest egyik grandiózus alkotásának számított. Hatalmas méreteivel, neoklasszicista stílusával, oszlopcsarnokos, timpanonos portikuszával rendkívül impozáns látványt nyújt. Az egykori Sugár út torkolatába tervezett Hősök tere egyik fontos építészeti remeke ez az eredetileg is galériának szánt épületegyüttes. Valamikor a századelőn, 1906-ban legnagyobbrészt az Esterházy-gyűjtemény kapott helyet benne, ez képezte a terjedelmes, nagyjából háromezer festményt számláló, Régi képtár néven ismert állandó kiállítást.
A XX. században volt olyan időszak, amikor nem nagyon kedvelték az eklektikus stílust. A Kádár-korszakban a historizmust, a „neo” jelzővel illetett stílusokat üres kulisszának tartották. Gipszből, habarcsból kevert, antik hangulatot keltő, semmitmondó díszítményekként kezelték alkotásait. A kései akadémizmusnak nem volt becsülete az ötvenes-hatvanas évek kultúrpolitikájában. Pedig ma már tudjuk, hogy ennek a korszaknak is megvolt a maga értéke, az eklektika is hozott létre remekműveket. Gondoljunk csak a középületek közül az Országházra, vagy akár az Operaház éppen most felújítás alatt álló épületére. Később persze a megváltozott társadalmi viszonyok között, a polgáriasodás megerősödésével az új igényekhez igazodva jelentkeztek másfajta stílusirányzatok is, amelyek az idő múlásával már jobban kifejezték a korszak szellemiségét, elvárásait. Ez így természetes, hiszen a művészet mindig is az adott kor lenyomata, visszatükröződése volt, ahogyan ma is az. S miután Budapestet az elmúlt évszázadban nem kímélték a háborúk, ezért az idők folyamán alaposan felértékelődtek a megmaradt eklektikus épületeink.
A fővárosban 1945 után, a nagymértékű pusztulást követően csak a legszükségesebb feladatok ellátására nyílt lehetőség az épületek helyreállításakor. Óriási volt a lakáshiány, az első években, évtizedekben mindenekelőtt ezt a súlyos problémát kellett orvosolni. Sajnos azonban a megváltozott politikai és társadalmi rendszerben, a szovjetizálódás idején, amikor azt hirdették, hogy „a múltat végképp eltöröljük”, Budapesten olyan értékes épületek és más tárgyi emlékek is megsemmisültek, amelyek talán még megmenthetők lettek volna. Mint például a budai Várnegyed egyes épületei.
A Szépművészeti Múzeum is károkat szenvedett. Pompás, nagy csarnokai közül a Reneszánsz és a Márvány Csarnok nagyjából épen maradt, nem úgy, mint a Román Csarnok. Üvegtetői beszakadtak, összetörtek. Régi fényképeken látható, amint hó borítja a gipszmásolatokat, amelyekkel megtöltötték ezeket a tereket. A XIX. században úgy gondolták, ha már sokan nem láthatják az eredeti műalkotásokat, legalább másolatban élvezhessék őket. A múzeumokat akkoriban elsősorban a tanulni vágyó fiatalság és a műveltebb polgárság látogatta. A szélesebb igényeket kielégítő, látogatóközpont jellegű intézmény csak napjainkban van kialakulóban.
A városligeti épületegyüttes 1900 és 1906 között épült Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján. A földszinti nagy csarnokokban az intézmény antik, középkori és reneszánsz gipszmásolat-gyűjteményét, illetve a különböző építészeti stílusokat mutatták be. A román stílust megidéző Román Csarnokot is ennek jegyében tervezték, és nagyméretű középkori gipszmásolatokat helyeztek el benne. 1905 és 1906 között került ide a német késő román korszak kiemelkedő emlékének, a freibergi Aranykapunak a gipszöntvénye. (Az eredeti, a freibergi dóm bejárata 1225 körül készült.)
Röviddel a múzeum megnyitása után, az 1910-es évektől – helyhiány okán – itt állítottak ki néhány középkori magyar szárnyas oltárt. 1945 után, a háborús sérülések miatt a terem használhatatlanná vált, fölülről rendszeresen beázott, ezért tárolásra használták: az egész épületből ide hordták a már idejétmúltnak minősített gipszeket. A terem közepén impozáns látványt nyújtott Donatello híres Gattamelata lovas szobrának másolata. Még a háború utolsó évében e teret elzárták a látogatók elől.
A múzeum munkatársain kívül nem is jutott be ide senki, legalábbis az utóbbi időkig. Három évvel ezelőtt aztán megkezdődött a múzeum teljes körű rekonstrukciója.
Idén március 15-én három hétre ideiglenesen megnyitották a nagyközönség előtt a csarnokot, amely hetvenhárom éven át zárva volt. Amikor beléptünk, igazán impozáns látvány tárult elénk. A román kori bazilikát idéző, monumentális belső tér finoman aranyos, barnás, antik hatású terme igazi élményt kínált. A vaskos oszlopok fejezeteit a pécsi székesegyház oszlopfői inspirálták. Körben rendkívül gazdag festészeti dekoráció ragadta meg tekintetünket, Reissmann Károly Miksa és Glaser János festők munkái, amelyek 1903-ban és 1904-ben készültek. A falakat figurális ábrázolások, heraldikai elemek és gazdag ornamentika ékesíti. A figurális díszítésben a keresztény ikonográfia jelenik meg és magyar történelmi alakok elevenednek meg. A diadalívek falán magyar szentek, Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit, a rövid oldalfalakon Mária és a Jó Pásztor alakjában ábrázolt Jézus látható. A hosszanti falakon, a négyzetes oszlopok felett látható egész alakos figurák vélhetően IV. Béla, Könyves Kálmán, Szécsi Dénes püspök és Ozorai Pipo.
A Román Csarnok főhajójának falaira magyar állami, társországi és tartományi, a körüljáró folyosókra pedig magyar nemzetiségi címereket festettek. A gazdag ornamentikát szimbolikus ábrázolások egészítik ki: életfamotívumok, valamint a halhatatlanságot jelképező pávák. A diadalíveket állatövi jegyek díszítik. A padlózat szép geometrikus mintázatát is finom ízléssel tervezték meg az alkotók. Szerencsére a falak és a festmények is olyan állapotban voltak, hogy jól lehetett restaurálni az eredeti képeket. A Szépművészeti Múzeum átfogó rekonstrukciója során a legfőbb munkát a Román Csarnok helyreállítása jelentette, de több más termet is felújítottak, restauráltak. Például az úgynevezett Michelangelo Termet, amely már szintén eredeti szépségében pompázik. 1945 után szétaprózták a múzeumot, sok helyütt álmennyezetes irodákat alakítottak ki az épületen belül. Ezeket most megszüntették, átalakították, és a szükséges irodahelyiségeket máshová telepítették. Körsétánk során láthattuk a megújult lépcsőházat, és a lassan az átadásához közeledő épület több termét is.
A budapesti Szépművészeti Múzeum világviszonylatban is rangos helyet foglal el a képtárak között. Percz Jenő József egykori művészettörténet- tanárunk a Kisképzőben mindig azt mondta nekünk, hogy a Szépművészeti Múzeumot a második vonalbeli múzeumok között elsőként tartják nyilván a nemzetközi rangsorban. Ez ma is így van. Éppen ezért nagy jelentőségű ez a projekt, amelyet napjainkban hajtanak végre a Városligetben, Baán László főigazgató vezetésével és szakértői csapata közreműködésével. Végre megújulhat és korszerűsödhet a Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria épülete és gyűjteménye is, a művészetszerető közönség nagy örömére.
