A rendezvény házigazdája a nyíregyházi székhellyel működő hajdúdorogi egyházmegye, szervezője Keresztes Szilárd püspök. A találkozóról kérdeztük a főpásztort. Achille Silvestrini bíboros, a római Keleti Kongregáció prefektusa kezdeményezte az első találkozót 1997-ben, amelynek helyszínéül Nyíregyházát választották. Akkor az összes, Európában élő keleti katolikus püspök és kísérőik, rendi elöljárók mintegy száz fővel egyhetes tanulmányi összejövetelre érkeztek a szabolcsi városba. Elhatároztuk, hogy a találkozókat rendszeressé tesszük, és létrehozunk egy szervezetet. Maga a szervezet – különböző akadályok miatt – nem működött, de később, 2001-ben egy szentföldi összejövetelen megerősödött a gondolat, hogy folytatni kellene a találkozásokat. Azóta már a keleti kereszténység több helyszíne fogadta a rendezvényt. Az idén ismét Magyarországot választottuk, Máriapócs központtal, a következő összejövetel pedig Ungváron lesz. Az európai görög katolikus püspökök találkozója kötetlen összejövetel, vagyis nincsenek írott szabályai, nincs alapító okirata…
Időszerű egyházi kérdéseket vitatnak meg, az idén a bűnbánat szentségével, a gyónással foglalkoztak. Miért aktuális most ez a kérdés?
– A gyónás mélyponton van, de a szentséggel nem mint krízissel foglalkoztunk. Elsősorban azt elemezzük, ami az egyháznak a lelkipásztori munkájához hasznos. A korábbi összejöveteleken a szentségeket vettük sorra, így esett a választás most a bűnbánat szentségére. A következő konferencián az egyházi rend szentségét tárgyaljuk majd.
Más-más megközelítésben elemezték a püspökök a gyónással kapcsolatos kérdéseket.
– A háromnapos, konferencia jellegű tanácskozáson három előadás hangzott el a témával kapcsolatban, amelyeket szekció- és plenáris üléseken vitattak meg a vezető főpapok. Teológiai-liturgikus aspektusból Manuel Nin bencés professzor, a római Pápai Görög Kollégium rektora vizsgálta a kérdést. Az egyházjogi szempontokat figyelembe véve Cyril Vasil’ SJ, a Pápai Keleti Intézet rektora tartott előadást. A harmadik, a lelkipásztori-pasztorális szempont szerinti megközelítés keretében Soltész János és Seszták István, a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola tanárainak előadását hallgathatták és vitathatták meg a konferencia résztvevői.
Vannak-e, és ha igen, melyek azok a sarkalatos pontok, kérdések, amelyek megoldásra várnak ebben a kérdésben?
– Mindnyájan látjuk, hogy a bűnbánat nagyon „leértékelődött”, a világ mesterségesen is sokat tesz azért, hogy a bűn fogalmát elmossa, a bűnbánat jelentőségét társadalmi szokássá degradálja. Ezekkel a jelenségekkel szembe kell nézni. Ugyanakkor a bűnbánat teológiája – a II. vatikáni zsinat tanításában, de a keleti egyházak ősi hagyományában is – olyan gazdag, hogy annak a felelevenítése alkalmas arra, hogy új lendületet adjon ezen a téren is az egyházak munkájában.
A püspök az egyházmegyei közösség lelkipásztori szolgálatának irányítója. A tanácskozás után hogyan jutnak el a megoldásra váró feladatok az egyházközségekig?
– Az itt elhangzott előadásokat magyar nyelven, valamint a kongresszus nyelvén (olaszul és ukránul) is publikálni fogjuk, és ezeket természetesen a püspökök tetszésük szerint továbbíthatják majd a papjaik felé.
A nemzetközi találkozón elhangzott előadásokból, beszélgetésekből következtetve mi a tapasztalat: a gyónás válsága Európaszintű?
– Más országokban is vannak problémák. A hagyományos módon élő egyházakban, mint az ukrán görög katolikus egyházban még nincs nagymértékben jelen ez a krízis, de ott is érzékelik már a problémákat. A jelenlegi találkozón elsősorban arra irányítottuk a figyelmet, hogy mi az, ami szép a kiengesztelődésben és a bűnbánatban, és mi a vigasztaló az evangéliumi örömhírben. Szinte mindegyik előadásnak a végső kicsengése az volt, hogy az igazi bűnbánat és az igazi gyónás csak az örömből fakadhat. A megtisztulás öröméből sarjad a bűnbánat, és ebből fakad az ember megújult, igazi belső öröme.
