A Krisztus előtti évszázadokban gyakran megjelenik a Védő (paraklétosz, arám átírásban parakléta) szó az apokrif iratokban. Angyalokra, Mihály angyalra vagy pedig Isten Lelkére használják ezt a kifejezést, akik az embert a Sátánnal szemben védelmezik. A Sátán szó ezt jelenti: Vádló. A Sátán befeketíteni, sárba taposni, elkeseríteni akarja az embert. Zakariás könyvében például azt olvassuk, hogy Józsue főpap Isten színe előtt áll piszkos ruhában, és a Sátán vádolja. Ekkor az Úr angyala Józsue védelmére kel, és elhallgattatja a Sátánt (Zak 3,1–3). Isten az ember védelmére kel. Nem elítélni akar, hanem megtisztítani és felemelni. Az apokrif iratok leginkább a Lelket nevezik Védőnek. Ő közvetít Isten és a nép között, irgalmat esd ki a nép számára (vö. Lev 6,1).
Jézus ezt a beszédmódot folytatja, amikor a Lelket Védőnek nevezi. Mindazt, amit földi működése alatt Krisztus tett övéiért, pünkösd után a Lélek folytatja: bennetek van, ismeritek őt, megtanít titeket mindenre, nem magától beszél, hanem amit kapott, azt adja tudtul (Jn 14,20.26; 16,3.23). A Lélek élő valóság, a Szentháromság harmadik személye, Védelmező. Oktat és vezet, betölt és vigasztal. Vajon ismerjük- e őt, jelen van-e az életünkben?
Amikor megbérmáltak, a Szentlélek jelenlétét nagyon erősen átéltem. Olyan volt, mint a szelíd szellő suhogása (1Kir 19,12). Úgy éreztem, egészen betölt. A bérmálás után már mindenki kiment a templomból, de én nem tudtam kimenni, annyira eltöltött az, amit átéltem. Jóval később úgy kellett kihalászni engem a templomból, amikor a család indult hazafelé.
Kedves Olvasó! Krisztus szeretne betölteni a Lelkével. Tüzet akart gyújtani a földön (Lk 12,49). Ki akarja cserélni a lelkünket, önmagunk fölé akar emelni bennünket. Az ember lelke olyan sokszor megfárad, elkeseredik. Reményik Sándor írja: „Hiába minden, egyre romlik a lelkem, az Isten hangszere.” Krisztus a maga Lelkét adja a lelkünkbe, hogy tudjunk az ő szemével látni, az ő szívével szeretni. Önzésünk, korlátaink, elkeseredéseink fölé emel minket. Egyházunkban is mennyire nagy szükség volna minél több olyan emberre, aki a Lélek erejében él és sugárzik! Valaki azt mondta: szent az, akinek a közelében szemernyi kételyünk sincs afelől, hogy Isten létezik. Vajon ilyen emberek vagyunk-e, akiknek a szavaiból, mozdulataiból érzik Isten jelenlétét? A Lélek erejében éljük-e a mindennapjainkat, aki védelmez, oktat, vezet, vigasztal?
