A Mária-tisztelet üdvösségtörténeti alapja

Böcskei Győző plébános kezdeményezésére az elkövetkező időszakban minden hónap első hétfőjén katekézist hallhatnak azok a hívek, akik részt vesznek az Apor Vilmos tiszteletére felajánlott szentmisén a Győri Egyházmegye főtemplomában.
A sorozat nyitóalkalmának, az október 7-i főpásztori szentmisének témája ez volt: A Mária-tisztelet a pap életében.
Prédikációjának elején Veres András megyéspüspök a Mária-tisztelet kétféle, természetes és természetfölötti, azaz üdvösségtörténeti alapjára világított rá. A Mária-tisztelet természetes abban az értelemben, ahogyan édesanyánkat is köszöntjük az ünnepek alkalmával. Természetfölötti pedig azért, mert Máriában tiszteljük azt, aki hordozta és világra hozta Isten Fiát, a Megváltót. Jézus a Szűzanyát égi édesanyánkul rendelte, ezért közbenjárónkként és pártfogónkként is tiszteljük őt.
Miként a Szűzanya, úgy a pap is Isten választottja és küldötte. Nem lehet hiteles papi szolgálatot végezni a Szűzanyáéhoz hasonló odaadás nélkül – hangsúlyozta a püspök.

A Szűzanyától tanulhatjuk meg mindnyájan, a lelkipásztorok különösen, a hivatáshoz szükséges erényeket: az alázatot, a szelídséget, a tisztaságot, a hűséget, az áldozatvállalást és a törődést.
Apor Vilmos püspök az anyaság és a női méltóság védelmében vállalta a vértanúságot. A Szentírás tanúsága szerint anyának lenni a legnagyobb boldogság a földön. Sajnos ma sokan megvetően nyilatkoznak az anyaságról. Pázmány Péter arra figyelmeztetett, hogy csak annak a népnek van jövője, amelynek vannak áldozatos szívű édesanyái. Ma is nagy szükség van édesanyákra, akik örömmel vállalják Istentől rendelt hivatásukat, s akik egy időre akár a hivatásuktól is készek elszakadni a gyermekük érdekében. Tudjuk, anyának lenni áldozatot is jelent. Minden ember életében meghatározó szerepe van az édesanyának, a papok életében sincs ez másként – hangsúlyozta a főpásztor.
A kinyilatkoztatás azt tanítja, hogy a férfinak és a nőnek egyenlő méltósága van.
A Krisztus eljövetele előtti időkben a nő a legtöbb társadalomban a férfi szolgálója volt. Sajnálatos módon erre napjainkban is van példa: amikor tárgyiasítják, élvezeti cikké alacsonyítják a nőket.
A kereszténység a Szűzanyában, az ő tisztelete által felmagasztalja a női nemet. Hálásnak kell lennünk az édesanyákért, akiknek hitéből, szeretetéből lettünk azzá, akik vagyunk. Hála azoknak a nőknek, akiknek életében kirajzolódik Szűz Mária képe.
Veres András hangsúlyozta: azokról a nőkről sem szabad megfeledkeznünk, akik szerzetesként követik Krisztust. A kereszténység kétezer éves története bőséggel szolgáltat példát arra, hogy a szerzetesnők által mennyit gazdagodott a világ. Így van ez ma is, bárhol is szolgáljanak a szerzetesnővérek: iskolában, kórházban vagy a klauzúra zárt, imádságos közösségében.
Hála és öröm ébred lelkünkben égi Édesanyánk, a Szűzanya iránt, aki vallásosságunkat szebbé, meghittebbé teszi, s ugyanakkor a Krisztussal való kapcsolatunkban is meghatározó szerepet tölt be. Adja Isten, hogy a Szűzanya tisztelete által mindnyájan közelebb kerüljünk az Úrhoz! – zárta elmélkedését a főpásztor.

Forrás: Győri Egyházmegye

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .