A magyar Genfben
Fotó: Barcza János

 

Számos jelzővel illették már Debrecent: a kálvinista Róma, a magyar Genf, a magyar reformátusság fellegvára. A cívisváros, amely a reformáció ötszázadik évfordulójának kiemelkedő helyszíne, idén az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (GEKE) kezdeményezésére a reformáció városai közé is bekerült.
Nem véletlenül hívják az alföldi nagyvárost többek között a magyar Genfnek: négyszázötven évvel ezelőtt a debreceni zsinaton fogadták el a Második Helvét Hitvallást, valamint hozták létre az első református egyházszervezetet a Tiszántúlon. Mindez a Magyarországi Református Egyház életének első mérföldköve volt.
A város az ünnepi év számos programjának helyszíne: egyike annak a három magyarországi településnek, ahová az Európai Protestáns Egyházak Közösségének kezdeményezésére ellátogatott az a jubileumi emlékév alkalmából útjára indított vándorkamion, amely interaktív kiállítótérben mutatta be a reformáció történetében meghatározó szerepet játszó európai városokat. A karaván tavaly november 3-án indult el Genfből, és tizenkilenc ország hatvannyolc városán át május 20-án érkezett meg Wittenbergbe. A kamion január 31-én állt meg a debreceni Kossuth téren. Ugyanezen a napon ünnepi istentiszteletet tartottak a nagytemplomban, és ezzel hivatalosan is elkezdődött a jubileumi év a Református Egyházban. – A programbőség számomra Isten ajándéka. A január 31-i református megnyitón imponáló volt a mintegy negyven országból érkező nemzetközi küldöttség jelenléte a karaván érkezésénél és a nyitó istentisztelet a teltházas nagytemplomban – mondta Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Úgy fogalmazott, az ilyen alkalmakon „hangsúlyozhatjuk hitbeli örökségünk fontosságát”.
Az 1567-es debreceni zsinatra egyházkerületi közgyűléssel és közös liturgiájú istentiszteletekkel emlékeztek a helyi gyülekezetekben február 25–26-án. Húsvét előtt a lipcsei Tamás-templom kórusa, pünkösd hetében a Con Spirito Egyházzenei Fesztivál segítette az ünnepre készülést. A „Hirdesd az Igét!” programsorozat régiónként három-három egyházmegyének kínált reformációs találkozást Balmazújvárosban és Békésen – a következő ilyen alkalmat november 18-án tartják a nyíregyházi sportcsarnokban. A Tiszántúl valamennyi gyülekezetében megfordul a Vándorbiblia, és december 31-ig közösen elolvassák a teljes Szentírást, emlékezve arra, hogy nem lett volna reformáció, ha Isten Igéje nem válik közkinccsé.
A lelki programok mellett művészeti eseményekkel is ünnepel a város. A reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából tavasszal kortárs drámapályázatot írt ki a Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen Város Önkormányzata és a Tiszántúli Református Egyházkerület. Az április 28-i határidőig negyvenöt érvényes pályamunka érkezett az Akikre nem volt méltó a világ című pályázatra. A kiírók olyan, nagyszínpadi megvalósításra alkalmas műveket vártak, amelyek témájukban Debrecenhez köthetők a reformáció ötszáz éves történetében, és a hit megtartó erejéről mutatnak példát.
A drámaszövegeket egy öttagú zsűri értékelte: Árkosi Árpád rendező, Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója, Szirák Péter irodalomtörténész, az Alföld folyóirat főszerkesztője és Visky András író, drámaíró, dramaturg. Az előválogatást követően a grémium tagjai tizenhárom pályamunkát értékeltek, és június 16-án döntöttek a nyertes műről. A pályázat fődíját Győri L. János és Győri Katalin Menekülők című drámája nyerte el, amelyet október végén mutatnak be a Csokonai Színházban. Az eredményhirdetéskor Fekete Károly kiemelte: „A reformáció folyamat. E pályázattal is ezt szerettük volna kifejezni. Nem pontszerű cselekvés, nem valamilyen dátumhoz köthető esemény, hanem óriási gondolatfolyam, amely korról korra kihívást jelentett, válaszokat adott, kérdéseket támasztott és műveket inspirált. Örülünk, hogy így megmozdult az írótársadalom, és ilyen szép számú pályamunka született.”
Nemcsak a drámaírókat szólította meg az egyházkerület, hanem a grafikusokat is. A Tiszántúli Református Egyházkerület Elnöksége, a Magyar Művészeti Akadémia, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. közös szervezésében szeptember 2-án a Kölcsey Központban tartották a Reformáció 500 kortárs grafikai kiállítás megnyitóját és eredményhirdetését.
A tárlaton hetvennyolc alkotó százkét pályaművét mutatták be. Debrecen fejlődésében erősen összekapcsolódik a művészet és a református nevelés. Ezt igazolja például az is, hogy az 1700-as évek közepén a kollégiumi diákok rézmetszeteket készítettek a városi nyomda számára: Sárvári Pál tanítványa volt Kiss Sámuel, a város első festője, az ország első akvarellistája – ezt Komolay Szabolcs alpolgármester mondta el a kiállítás megnyitóján. Hangsúlyozta azt is, hogy 1801-től a kollégiumban hivatalos tantárgy lett a rajz, és 1804-ben A rajzolás mesterségének kezdete címmel itt jelent meg az első olyan tankönyv, amely a szabadkézi rajz magyar nyelvű mintagyűjteményének számított.
A város a közös szervezésű programok mellett anyagilag is segítette a Tiszántúli Református Egyházkerületet a kettős jubileum megünneplésében. Az önkormányzat a magyar reformáció szellemi és lelki központjának tekinti Debrecent, ezért az Árpád téri református templom felújítását például több mint nyolcvanmillió forinttal támogatta – tudtuk meg a polgármesteri hivataltól. Emellett a reformáció emlékművének felállításához a költségek felével, harmincötmillió forinttal járult hozzá az önkormányzat. A reformátusságot hangsúlyosan érintő kettős évforduló mellett három olyan személyre is emlékeznek idén, akik kapcsolatot teremtettek és teremtenek ma is a város és a Református Egyház között. Ebben az esztendőben ünneplik azt is, hogy Arany János kétszáz, Kodály Zoltán százharmincöt, Szabó Magda pedig száz évvel ezelőtt született. Mindezek mellett az önkormányzat a város reformációs emlékhelyeinek megjelölésében és a wittenbergi világkiállításon való megjelenésben is támogatta az egyházkerületet.
Debrecen a reformáció idejétől kezdve meghatározó szellemi-lelki centruma a magyar protestantizmusnak – olvasható a reformacio.ma weboldalon, ahol – legalábbis képzeletben – bejárhatjuk a legjelentősebb reformációs emlékhelyeket. Az 1802-es nagy tűzvész óriási károkat okozott a városban, így a nevezetességek többsége ma már nem látható az eredeti formájában. A virtuális sétaúton a református nagytemplom, a régi városháza, a líciumfa, az egykori konzisztoriális ház (ma püspöki hivatal), a református kollégium, a református kistemplom (Csonkatemplom), az egykori ispotály, az evangélikus templom, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma, a Református Főgimnázium, a Kossuth utcai református templom (Veres­temp­lom), a Szabadságtelepi református templom, a Debreceni Egyetem, a Déri Múzeum, valamint az Emlékkert áll előttünk. Az utóbbiban kapott helyet a reformáció emlékműve – a Bocskai-szobor és a gályarabok emlékműve mellett.
Az október 31-én felavatandó új emlékmű megtervezésére Györfi Sándor Munkácsy-díjas és Györfi Lajos Szervátiusz-díjas szobrászművészeket kérték fel. – A többrészes kompozíció a református spiritualitás sajátosságaira emlékeztet. Az emlékmű központi egysége a Tiszántúl egykori legjelentősebb, de a reformáció korában tűzvésztől rongált gótikus épületét, a debreceni András-templomot idézi vissza. A hat méter magas, háromszög formájú, tardosi vörös márványtömb mívesen kiképzett belseje átjárható, és belső ívében gótikus bronz ablakrácstöredék látható. Az alkotás tetején napkorongot idéző, aranyozott bronz, nyolcágú Kálvin-csillag áll. A csillag egyébként a legelterjedtebb református toronydísz. Az egyik oldalán a főnixmadár jelenik meg, amely jelképezi Debrecen városának minden vészből, pusztulásból való megújulását, másik oldalán pedig a keresztáldozat árán, a halálon is győztes Jézus Krisztusra mutató Agnus Dei-ábrázolás helyezkedik el. Az emlékmű részét képezi az úrasztala és a négy kőpad. A márvány úrasztalán áll bronzból öntve a híres debreceni hólyagos kehely és az oszlopos bortartó kanna, a kenyérosztó tál, valamint a nyitott Biblia – mutatta be az alkotás részleteit Fekete Károly püspök.
– Az emlékművel a templom kiköltözik az élet sűrűjébe. A hitnek a templomon kívüli világot is át kell hatnia. A reformáció emberközelbe vitte a Szentírást, Krisztus megváltását, kézbe adta a kelyhet is, és az énekléssel bevonta az istentiszteletbe az azon részt vevő híveket. Az emlékmű a magyar reformáció debreceni bölcsője fölött felragyogó csillaggal ma is üzen. A jel-csillag – csillag-jel Isten dicsőségének és Krisztus jelenlétének szimbóluma, valamint a kegyelem hírnöke. Krisztus kegyelme életet átalakító erő. A kegyelmes Istenre talált Luther nagy felismerése, hogy az igaz ember hitből él. Kálvin továbbviszi e gondolatot, és azzal folytatja, hogy az ember válasza a kegyelemre nem lehet más, csak az Isten színe előtt élt, hálás élet, hiszen nincs az életnek olyan területe, amely ne tartozna Istenre. Az egész élet Krisztus királyi uralma alatt áll, ezért a keresztyén ember felelősségének túl kell lépnie a gyülekezet és az Egyház határain. Ez a felszabadultság cselekvésre készteti az embert, hogy átalakítsa környezetét, formálja társadalmát, egyéni életében pedig törekedjen a megszentelődésre. E gondolatok miatt hívják majd a padok a reformáció debreceni emlékművéhez az Emlékkert látogatóit megpihenésre, elmélkedésre, töltekezésre – tette hozzá a püspök.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.