A magyar emberek érdeke az első…: Bizakodásomnak szeretnék hangot adni

Veres András szombathelyi püspök

Ahogy négy évvel ezelőtt, megismerve a választási eredményt, szomorúságomnak adtam kifejezést – mert olyan politikai erők alakíthattak kormányt, amelyek már előtte is sanyargatták az egyházi intézményeket (iskolák, szociális otthonok), és nyíltan az evangéliumi értékrend ellen fordultak (házasság, család, életvédelem stb.) –, most bizakodásomnak szeretnék hangot adni.
Erre az az időszak ad alapot, amelyben a most kormányt alakító pártok egyszer már megmutatták, hogyan viszonyulnak a hívő emberekhez, az egyházi intézményekhez és a keresztény értékrendhez. Bízom benne, hogy most sem lesz ez másképpen. Egyházunk, ha lehetőséget kap, most sem fog vonakodni részt venni a nemzeti újraépítkezésben. A keresztény emberek, miként eddig is mindig, áldozatok árán is készek a társadalom gazdasági és erkölcsi felemelkedéséért tenni. Nagy feladatok vannak mindkét téren, hiszen most, minden ezzel ellentétes politikai vélemény ellenére, a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest is sokkal rosszabb a helyzet. Természetesen tudatában vagyunk a zsoltáros bölcsességének: ostoba az, aki politikai hatalomba és emberekbe veti bizalmát, nem pedig Istenbe (vö. Zsolt 20,8). De – elsősorban Istenben bízva – bízni szeretnénk a következő kormány azon tagjainak keresztény elköteleződésében és értékrendjében is, akik hozzánk hasonlóan hisznek Istenben, és az ő törvényeihez akarják szabni cselekedeteiket. Isten segítségébe vetett bizalommal induljunk tehát neki a jövőnek! Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk. Csak saját népünk történelmét nézve is észrevehetjük, hogy az erkölcsi újjászületés sajnos mindig valamilyen történelmi tragédia után következett be. Legyünk bölcsek, ne akarjuk, hogy még nagyobb romlás bekövetkezte után ébredjünk csak rá, hogy más irányba kell haladnunk, más értékrend szerint kell élnünk. Ez az emberek gondolkodásában és szívében szükséges változás lesz a legnehezebb, pedig e nélkül nem lehet nemzeti újjászületés. „Szánd meg, Isten, a magyart / Kit vészek hányának, / Nyújts feléje védő kart / Tengerén kínjának. / Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt, / Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt!”