Semjén Zsolt, a KDNP elnöke
Az első szavunk csakis a köszönet lehet. Elsősorban Isten felé, aki a történelem ura, aztán azok felé, akik éveken át imádkoztak az országért, és akik most szavazatukkal is tettek a változás érdekében. Döntésükkel a választók óriási felelősséget ruháztak ránk: arra kaptunk felhatalmazást, hogy határozott lépéseket tegyünk, de ehhez a határozottsághoz alázatnak kell társulnia.
A nemzeti ügyek politikáját hirdette meg a Fidesz-KDNP pártszövetség, és a választópolgárok megértették az üzenetet: ennek köszönhetően jött létre ez a soha nem látott nemzeti egység – amely természetesen nem csak az országhatárokon belül élő magyarságra vonatkozik. A nagy nemzeti ügyek csak komoly összefogással vihetők sikerre, a nemzeti összefogáshoz azonban erkölcsi alapokra van szükség. Az ország visszakerülhet arra a pályára, amelyre ezer éve Szent István állította a magyarságot. Mindig akkor értek minket történelmi katasztrófák, amikor akár jobbra, akár balra lecsúsztunk erről az útról. A Szent István-i politika egyaránt elutasította a nemzeti szuverenitást feladó, Orseolo Péter-féle politizálást, ugyanúgy a „koppánykodást” is. Amikor mi is erre törekszünk, elsősorban az emberekre, a választókra számítunk, nem a jobb vagy a bal szél felé húzó, csak kevesek bizalmát elnyert pártokra. Látnunk kell, hogy az a neoliberalizmus, amely pár éve még a közgazdaságban, a politikában vagy a kultúrában is uralkodó irányzat volt, a mostani válságban megbukott. Beigazolódott, hogy az egyház társadalmi tanítása az, amely képes elkerülni azokat a csapdákat, amelyekbe a szekularizált világ beleesett. Az a politikai irány, amelyet mi képviselünk, egybeesik azzal, amerre most a világ is tájékozódni próbál. Akár azt is mondhatnám: ami most nálunk történt, az nemcsak a mi belügyünk, hanem egész Európa számára iránymutató lehet.
