A magyar cecilianizmus Bogisich Mihálynak, a XIX. századi zenei élet egyik jelentős alakjának köszönheti létrejöttét. A zenetörténész, zeneszerző, római katolikus pap 1897-ben megalapította az Országos Magyar Cecília Egyesületet (OMCE), mely máig töretlenül szolgálja a musica sacra szent ügyét. Bogisich volt az egyházzenei szervezet első elnöke, az alapítástól egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig.
A katolikus zene megújításának igénye a XIX. században Európa több országában is reformmozgalmak formájában öltött testet. Magyarországra a német cecilianizmus volt a legerőteljesebb hatással. A regensburgi központú mozgalom az ősi liturgikus ének, a gregorián és a reneszánsz Palestrina-stílus elsőségét hirdette a XIX. század közepétől a világias, hangszerkíséretes többszólamú zene helyett. A magyarországi cecilianizmus Liszt Ferenc közvetítésével indult el, és Bogisich Mihály ennek a kibontakozó mozgalomnak vált a hazai vezető alakjává.
A nagy jelentőségű egyházzenész pap a pesti piaristáknál végezte gimnáziumi tanulmányait, majd az esztergomi szeminárium és a bécsi Pázmáneum növendéke lett. 1863-ban szentelték pappá. 1850-től zenei tanulmányokat folytatott a Nemzeti Zenedében.
Sokoldalú személyisége sokrétű életműben öltött testet: az egyházi szolgálat mellett zeneszerzői és magánénekesi munkássága is jelentős volt. Két szimfóniájának kéziratát az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Második szimfóniája a Filharmóniai Társaság hangversenyén is elhangzott, 1901-ben. Bogisich Mihályt első fontos alakjai között tartja számon a magyar zenetudomány, Bartalus István és Mátray Gábor zenetörténész mellett.
Nemcsak kutatta, hanem tanította is az egyházzenét: a Budapesti Tudományegyetemen 1881-től az általános és az egyházi zenetörténet magántanáraként oktatott. Jelentős zenei intézményeink, a Budai Ének- és Zeneakadémia (1871–1878) és a Nemzeti Zenede titkára (1876–1882) volt.
Úttörő jelentőségű volt az a munka, amit az egyházi népének területén kifejtett. 1888-ban jelent meg az Őseink buzgósága című népénekgyűjteménye, melyben elfeledett, értékes régi népénekeket is közöl kutatásai alapján, középkori és újkori énekeskönyvek kottaírását megfejtve. Akadémiai székfoglalóját is ebből a témából tartotta 1881-ben, Magyar egyházi népénekek a XVIII-ik századból címmel. Egyik fő műve az 1879-ben megjelent, A keresztény egyház ősi zenéje című könyv, mellyel elnyerte a Haynald-alapítvány ösztöndíját. Az ő felfedezőmunkájának köszönhetjük többek között az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, a Nyújtsd ki mennyből, vagy az Üdvözlégy, üdvösséges Ostya kezdetű, ismert és kedvelt népénekeinket.
Egyházi pályája gyorsan ívelt fölfelé: néhány évi vidéki lelkipásztori szolgálat után Buda régebbi templomaiban, a tabáni Szent Katalin-templomban és a vízivárosi Szent Anna-templomban működött, majd 1870-től Pest legősibb templomában, a pesti belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban volt káplán, végül 1882-től budavári plébános, majd 1896-tól címzetes püspök lett.
Bogisich zenetörténeti szempontból a legkedvezőbb időpontban kapta meg a pesti főplébánia-templom kápláni kinevezését. Megbízásának kezdőéve (1870) szinte egybeesett Liszt Ferenc gyakori magyarországi látogatásainak kezdetével (1869). Liszt 1870 novemberétől öt hónapon keresztül Pesten tartózkodott, és ezalatt a belvárosi plébánián szállt meg, jó barátja, Schwendtner Mihály plébános meghívására. Liszt jelenléte nemcsak a zenészeket vonzotta a plébánia dísztermében rendezett hangversenyekre és fogadásokra, hanem a magyar művészeti és politikai élet nagy alakjait is. Liszt baráti kapcsolatot ápolt többek között Batthyány Lajos gróffal, Augusz Antal báróval és Jókai Mórral.
A zenész pap Bogisich és a mélyen vallásos zenei géniusz barátsága szinte magától értetődő volt. Mindkettejük életében meghatározó szerepet töltött be az egyházzene szeretete és művelése. Bogisich tenorszólistaként gyakran közreműködött a pesti főtemplom 10 órai nagymiséjén, többek között 1872. február 4-én Liszt Missa choralisában is énekelt. A művet maga Liszt vezényelte. Bogisich ugyancsak szólistaként szerepelt a zeneszerző híres belvárosi matinéin, 1871 januárjában és márciusában.
Bogisich sok szállal kötődött Liszt Ferenc magyarországi egyházzenei tevékenységéhez. Titkára volt az 1866-ban alakult Budai Egyházi Zeneegyesület nevű kórusnak, mellyel Liszt igyekezett megvalósítani az egyházi zenével kapcsolatos ideálját. A kórus többször énekelt a budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom).
Bogisich Mihályt 1882-ben budavári plébánossá nevezték ki, ezt a tisztséget 1898-ig töltötte be. A Mátyás-templomban újjászervezte az ének- és zenekart, melynek műsorán a cecilianizmus által javasolt szerzőket szerepeltette (G. P. da Palestrina, O. de Lassus és T. L. de Victoria). 1898-ban az esztergomi főkáptalan kanonokja lett.
Bogisich mellett megemlítendő két munkatársa, akik a magyar cecilianizmus szintén jelentős egyéniségei voltak: Szautner Zsigmond belvárosi és Kersch Ferenc esztergomi egyházi karnagyok.
Bogisich tudatosan készült a magyar egyházzenei reformban betöltött vezető szerepére. Már 1868-ban részt vett Bambergben a németországi Cecília egylet alakuló közgyűlésén, majd több nagygyűlésen. Így vallott regensburgi élményeiről: „E minta-előadások új világot nyitottak meg előttem; az édes hazánkban parlagon heverő egyházi zenének jövőjét villámsugárral bevilágítva láttam szemeim előtt feltűnni. Csendben, kellő eszközökkel felszerelve léptem azon új ösvényre, mely hazánkban addig elhagyott és járatlan volt.”
Helyesen ismerte föl az 1870–1880-as évek Liszt jelenlétével összefüggő lehetőségeit, melyekről így írt Egyházzenészeti jegyzeteinek zárófejezetében: „Az egyházi zene felvirágoztatására kedvezőbb idő hazánkban alig fog kínálkozni. Liszt Ferenc a világ legelső zenegéniusza, az egyház hű fia évenkint több hónapon át körünkben időz. Szívének öröme, életének egyedüli boldogsága: a magyar katholikus egyházi zenének szebb jövője!”
A Mátyás-templom kottatárában ma is megtalálható Bogisich ötven népének-feldolgozása, valamint egy többszólamú, a cappella miséje. Ezek homofon, egyszerű szerkesztésű, az egyházi gyakorlatban jól alkalmazható, könnyen énekelhető kórusművek, melyek szerzőjük szakmai jártasságáról is tanúskodnak. Miséje, a Missa gregoriana gregorián idézetre épül, modális harmóniái egyértelműen Liszt hatását tükrözik, a cecilianizmus szellemében fogant Missa choralis hangvételére emlékeztetnek.
Bogisich Mihály 1919. augusztus 7-én hunyt el Esztergomban. Halálának 100. évfordulóján egykori plébánosára emlékezik a Mátyás-templom: augusztus 11-én, a 10 órai ünnepi nagymisén a templom kórusának előadásában felhangzik Bogisich Missa gregoriana című miséje, valamint motettái. Vezényel Tardy László karnagy.
