„A lelkigyakorlatot beépítjük a hétköznapjainkba”

Ma körülbelül hetven országban van jelen; mindenütt, ahol jezsuiták működnek. Ötévente világtalálkozót szerveznek, ez idén Libanonban volt. Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján az egész világon ünnepel a közösség, és ugyanarról a témáról gondolkodik-elmélkedik. Idén ez a korinthusi levélből vett mondat volt: „Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai.”

A magyar újrakezdés és a KÉK formálódása a nyolcvanas évek végén történt, német közvetítéssel. A 2000-es évek elején magyar jezsuiták is alakítottak Szent Ignác-i világi csoportokat. Ma Miskolcon, Szegeden, Vecsésen és Budapesten működnek csoportjaink, tíz csoportban száztíz közösségi tag találkozik kéthetenként.

Sajátosságunk, hogy a lelkigyakorlatot beépítjük a hétköznapjainkba. Nem szükséges ugyanis feltétlenül elvonulni ahhoz, hogy az ember lelkigyakorlatot végezzen, napi félóra bárkinek az életébe beleférhet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk a renddel, a lelkivezetőink jezsuita atyák, és előadókként is meg szoktuk hívni őket. A jezsuita rend részéről kinevezett egyházi asszisztensünk, Pakot Géza a Szent Ignác-i lelkiség elmélyítésében támogatja a közösséget. A provinciális atya, Forrai Tamás kezdeményezésére közös szolgálatok is formálódnak a Szent Ignác-i családon belül. Fontos bázisunk a Párbeszéd Háza, de plébániákon, családoknál összegyűlő csoportjaink is vannak. A találkozók két részből állnak. Az elsőben imádkozunk, például a Szentírás alapján szemlélődünk, meditálunk, a másodikban pedig mindenki megosztja a többiekkel, hogy mi történt vele az előző két hét alatt.

Fontos szabályunk, hogy ilyenkor senki sem ad tanácsot a másiknak, hanem a meghallgatással segítjük hozzá egymást nagyobb szabadsághoz, lelki növekedéshez. A tánc-, a csendmeditáció, a Szent Ignác-i imamódok oktatása és a hétköznapok lelkigyakorlatának kísérése is fontos tevékenységeink, szolgálatunk. 2008-ban tagjai lettünk a világközösségnek.


Mit jelent pontosabban az, hogy a KÉK-tagok az ignáci lelkigyakorlatok szellemében igyekeznek élni?

– Szent Ignác hangsúlyozta, mennyire fontos felismernünk Isten művét, tanítását az életünkben. Ennek egyik kulcsa a reggeli ima, amelyben Isten elé állunk, és azt kérjük, hogy aznap is összeszedettek tudjunk lenni, igazán jelen lehessünk a munkánkban, a családunkban, a szeretteink számára. És hogy felismerjük, Isten mit szán nekünk az adott napon, hogy az ő akaratát teljesíthessük. A másik fontos imánk az esti visszatekintés, „ a szerető figyelmesség imája”, amelyben áttekintjük, aznap hogyan nyilvánult meg Isten az életünkben, és mennyire sikerült figyelnünk rá.

Az Ön számára miért különösen fontos a jezsuita lelkiség?

– 1996-ban, amikor a közösséggel kapcsolatba kerültem, ráébredtem, hány- meg hányféle imamód van, milyen sok különböző csatornán keresztül kerülhetünk kapcsolatba Istennel. Sokat jelent számomra az is, hogy napról napra elé vihetem az életemet, elé állhatok úgy, ahogyan vagyok… Nagyon szeretem a csendes imát, amikor arra próbálok fülelni, mit akar mondani nekem Isten. A zsoltármeditáció is fontos szerepet kapott az életemben; olyannyira, hogy nem egy zsoltár mára személyes imámmá vált. Jó ebben a közösségben, hogy mindig érezhetem: elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, és segítenek, hogy a mindennapokban megtaláljam és szeressem Istent.