Emellett az is ösztönözte, hogy némileg szerette volna „kiegyensúlyozni a sokak által túlságosan is komornak látott képet a kereszténységről”. Ha magunkba – netán tükörbe – nézünk, vagy ha véletlen szerencse folytán olykor kívülről látjuk magunkat (ebben azért egy igazán jó barát is segíthet…), azt hiszem, nagyon is érthetjük, miről beszél, sőt akár egyet is érthetünk vele. A könyv kicsit sem tudálékos módon, ugyanakkor nagyon gazdag tudásanyagra támaszkodva, s mind hangnemében, mind tartalmában mélyről fakadó örömet és vidámságot árasztva ahhoz segíthet hozzá, hogy olyan emberekként, akikre a történelem legnagyobb örömhírét bízták rá, újra meg újra keressük és megtaláljuk életünk leghitelesebb hangját. Legyen az éppen komoly, megrendítő vagy jókedvű. Nem arcra fagyott örökmosolyra, olykor már kínos röhögcsélésre vagy kényszeres viccmesélésre szólongatnak hát itt minket, hanem egy olyan lelkiség elsajátítására, amelynek forrására és távlataira a középkori domonkos szerzetes, Eckhart mester egyik misztikus gondolata is utal: „Ha az Atya ránevet a Fiúra, és az visszanevet, a nevetés jókedvet kelt, és a jókedv örömöt teremt, és az öröm szeretetet szül, és a szeretet hívja elő a Lelket, és teremti meg a Szentháromságot.”
James Martinnak ez már a második kötete, amely olvasható magyar nyelven. Ugyanis – szintén idén – napvilágot látott a Jezsuita spiritualitás – Gyakorlati útmutatás a hétköznapi élethez című könyve is, mely rövid idő alatt sokak érdeklődését felkeltette. Közvetlen stílusa, nemegyszer a saját életéből merített példái mind azt igazolják, hogy a lelki élet nem kevesek elefántcsonttornyos vagy remetebarlangba, esetleg fa odvába rejtett kiváltsága, hanem minden elszánt ember előtt nyitott, mondhatni hétköznapi valóság.
Ferenc pápa megválasztása, majd az emberi szívekbe lopózása óta egyre több fény vetül az ő személyiségét is meghatározó jezsuita lelkiségre. Vannak, akik arra is kíváncsiak, vajon „honnan érkezett” ez az ember, milyen szellemi forrásokból táplálkozott, amelyek származása vagy nemzeti kultúrája gyökerein túl tovább gazdagították. Épp jókor kaphattuk hát kézbe a közösségi portálon, videomegosztón és amerikai hírműsorokban gyakran felbukkanó, meglehetősen termékeny billentyűzetű szerző könyvét. Father Jim nem szerzeteseket toboroz – persze ne zárjuk ki ennek esélyét –, hanem arra ébreszt rá a maga derűs és közvetlen hangján, hogy a Szent Ignác-i lelkiség a mindennapok elevenebbé tevő programja, az itt és most megkezdett örökkévalóság ízeivel, színeivel.
(James Martin: Mennyei derű – Öröm, humor és nevetés a lelki életben, Új Ember – Jezsuita Könyvek, Budapest, 2013; Jezsuita spiritualitás – Gyakorlati útmutatás a hétköznapi élethez, Ursus Libris, Budapest, 2013)
(A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában.)
