 |
|
Osztrák mester: Evagationes Spiritus (1430 körül) |
A festményt jobban megvizsgálva rájöhetünk annak eredeti funkciójára: ugyanis oltárképnek készült, hátoldalán Krisztus az Olajfák hegyén című kompozícióval. A fatábla régen elveszítette szakrális feladatát, hiszen már 1839-ben egy bécsújhelyi magángyűjteményből került árverésre, és onnét jutott egy bécsi gyűjtőhöz, majd Ipolyi Arnold püspökhöz. Ipolyi gyűjteményéből pedig Esztergomba származott át a képünk.
A festmény alkotójáról nincsen semmi információnk, a régi katalógusok is osztrák vagy magyar mester ecsetjétől eredeztetik az alkotást. Az első (helyes) értelmezést is egy ilyen katalógusban olvashatjuk. 1934-ben egy művészettörténész találta meg a festmény valós értelmét. Pigler Andor véleménye szerint a kép a szórakozottan imádkozó emberekről szól, akiknek gondolatai az imádság közben rossz útra tévednek. Bizonyítékként egy 1430 körüli fametszet szolgált, melyen egy férfit láthatunk egy feszület előtt imádkozni, tőle pedig hasonló vörös (gondolat)szálak indulnak ki. Pigler címet is adott a képünknek: Evagationes Spiritus, azaz A lélek tévelygései.
A festmény moralizáló témájának születését a Németalföldön kell keresnünk, ahol a XV. században jöttek divatba és terjedtek el azok a sokszorosított grafikák, amelyek hasonló kérdésekkel foglalkoznak. Az esztergomi kép értékét is ebben a szövegkörnyezetben kell keresnünk, azaz abban, hogy nem grafika, hanem festmény. Ugyanis nagyon kevés olyan festmény készült, ami ezt az erkölcsi témát dolgozta fel.
