Mivel a család a legmagasabb emberi létminőség, az emberi méltóság kiteljesedési helyét hordozza, ezért az az emberi méltóságért védendő intézmény” – hallhattuk Frivaldszky János egyetemi docenstől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán megrendezett konferencián, május 14-én. Az előadó elmondta: a házasság válságban van, a család intézménye átalakulni látszik. Míg a család és a házasság területén érzékelhető az intézményellenesség, bizonyos házasságszerű együttélési formák jelennek meg, de ezek jogilag nem támogathatóak. A család hozzájárul az emberi személyiségfejlődéshez, amely az egész társadalom számára alapvető jelentőségű, így a jogalkotók felé is alapvető mintákat szolgáltat. Ezek a bizalom, a másik személy elismerése, a testvériség, amely feltételezi a békét, a gondoskodást, a felelősségvállalást, a tekintélytiszteletet. Ezek a családban alakulnak ki, ezért a társadalomszervezés szempontjából fontosak.
Az előadó elutasította azt az elképzelést, amely szerint a homoszexuálisok kapcsolatait is ugyanolyan jogokkal kellene felruházni, mint a házasságot. Nadja El Beheiri, a római jogi tanszék egyetemi docense az ókori szokásokat ismertette. Ulpianus, a híres jogász szerint természetjog alatt azt értjük, amit a természet minden élőlénynek megtanított. Elsőként a férfiak és nők közötti vonzalmat emelte ki, majd második lépésként ebből a gyermekek nemzését és ezek nevelését vezette le. Az ókori társadalmak a férfiak és a nők között különbséget tettek. A könnyű vétkek esetében – ha a nő nem megfelelő társaságban jelent meg, vagy gladiátorjátékokon vett részt – a férj szabhatott ki büntetést feleségével szemben. A súlyos vétkek megtorlásakor a családi tanácsot is meg kellett hallgatni.
Horváth Attila egyetemi docens a Szovjet-Oroszországban a lenini korszakban végbement átalakulásokat ismertette. 1917-ben a házasság elleni jogszabályok bevezetésével a nagycsaládokat megszüntették, meghirdették a női „egyenjogúságot”, ami lényegében azt jelentette, hogy a nőknek is dolgozniuk kellett, a gyermekről nem gondoskodtak, nem volt óvoda, bölcsőde, az egyházi házasságot eltörölték. Elég volt egy írásos nyilatkozat a váláshoz. A gyermekeket nevelőintézményekbe tömörítették. Céljuk volt ezzel felszámolni a családot mint utolsó védőbástyát. Szerencsére nem volt elég anyagi lehetőség e „monumentális elképzelés” teljes megvalósításához. De ennek ellenére hétmillió elhagyott gyermek tengődött bandákba tömörülve az utcákon.
