Az osztrák–magyar tudományos kapcsolatok építését tekinti legfőbb feladatának Szabó Csaba levéltáros-történész, a bécsi Mindszentykiállítás egyik ötletgazdája. Másfél éve tölti be a Balassi Intézet – Collegium Hungaricum, Bécs igazgatóhelyettesi és a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatói posztját. Vezetésével gyakran rendeznek konferenciákat társadalom-, történelem-, nyelvtudományi, művészet- és irodalomtörténeti témákról. Jövőre például a kelet-európai koncepciós perek történetét feldolgozó szimpóziumra készülnek.
– Mindszenty bíboros 1971. október 23-án, Rómából érkezett Bécsbe, ahol aztán élete hátralévő részét töltötte. Tavaly e negyven évvel ezelőtti eseményre emlékezve szerveztünk nemzetközi konferenciát – meséli Szabó Csaba, akit az előkészületek közepette a Porcia-palotában értem utol a megnyitó napjának délelőttjén. – Nagyon jó kapcsolat alakult ki a Collegium Pazmaneummal, Varga János rektor úrral. A Mindszenty-emlékévről beszélgettünk, arról, mivel járulhatnánk hozzá a jubileumi programokhoz; ekkor született meg bennünk a kiállítás terve. Lelkes kollégákra-barátokra találtunk a kurátor, Kovács Gergely és a tárlat művészi megjelenítéséért felelős Bukta Norbert személyében. Veszprémi és esztergomi egyházi gyűjtemények, a Mindszenty Alapítvány, a Pázmáneum és a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából állt össze a gazdag anyag. Bécsben nem volt még ilyen volumenű Mindszenty-kiállítás, de az emlékév otthoni eseményeit nézve, azt hiszem, magyarországi viszonylatban is egyedülállónak tekinthető.
Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök Bécsbe látogatott. Megkoszorúzta a Pázmáneum falán a Mindszenty-emléktáblát; kiemelte a bíboros példaértékű „párhuzamos, szinkronizált” hűségét a katolikus egyházhoz és a hazához – amelyet az ateista kommunista ideológia úgy állított be, hogy a főpap politikai kérdésekbe avatkozott…
Arra a kérdésre, hogy melyek számára a kiállítás legérdekesebb darabjai, Szabó Csaba elkötelezett levéltárosként válaszol: – Mindszenty pápai prelátussá és veszprémi püspökké való kinevezésének pápai bullái, melyek magyar történeti szempontból is különleges dokumentumok.
Varga János, a Collegium Pazmaneum rektoraként egy Mindszenty-emlékhelyet is felügyel, hiszen a patinás épület a Boltzmanngassén 1971 és 1975 között a bíboros utolsó lakhelye volt. Az ottani emlékszobából átvitt neoreneszánsz íróasztal, komód és a szimbolikus „Bilincses Szent Péter”- szobor az egykori tárgyaló berendezését idézi a Porcia-palotában. A kollégium kölcsönözte Feszty Masa Mindszenty-arcképét és a bíboros halotti maszkját is; a Babusa János által készített, a könyökölő, elgondolkodó Mindszentyt ábrázoló egyedi szoborportré pedig a kiállítás zárása után a Pázmáneumba kerül.
Kovács Gergely szerint a Fidelissimus Pastor tárlat hármas jelentőségű: helyi, magyar és egyházi. – Helyi, hiszen 1975 májusa óta – amikor Mindszenty bíborost felravatalozták a Stephans-domban, és megszólalt a székesegyház óriásharangja, a Pummerin – Bécsben az egyetlen igazán említésre érdemes esemény az volt vele kapcsolatban, amikor az irgalmasok kórházában felavatták Rieger Tibor Mindszenty-mellszobrát. Fontos lenne, hogy a helyiek is jobban megismerjék a bíborost és bécsi kötődéseit.
A kiállítás „előremutató” magyar jelentőségét abban látom, hogy nagy intézmények összefogásával valósulhatott meg, amelyhez sokan csatlakoztak. A veszprémi szálat külön is kiemelném, ugyanis gondos könyvtári, levéltári és plébániai kutatásoknak köszönhetően sok újdonságnak számító Mindszenty-relikviára bukkantak, amelyek közül a címertani vonal különösen közel áll hozzám. Végre összeállt a teljes Mindszenty-címersor a családitól az emigrációsig, benne az eddig „homályos” veszprémi püspökivel. Az egyházi intézményeken túl a Magyar Nemzeti Múzeum részéről is eredményes kutatás előzte meg a tárlatot; érdekes dokumentumok, ismeretlen fényképek kerültek elő. Az első teremben helyeztük el a veszprémi székesegyház másodkatedráját; „szögesdrót mögött”, személyes tárgyain keresztül láttatjuk a börtönt elszenvedő, üldözött hercegprímás sorsát, ’56-ot, és az anyagban megjelenik a Mindszenty-ellenes kommunista propagandaművészet is… VI. Pál pápa és Mindszenty kapcsolatának szép tárgyi bizonyítéka az a bíborosi köpeny, amit az egyházfő azzal adott át, hogy védje majd őt a hűvös Bécs városában.
A kiállítás legfőbb erejét, jelentőségét Kovács Gergely az integrálásban látja: – A rendszerváltozás után szinte mindenkit foglalkoztatott Mindszenty atya rehabilitálásának gondolata, de elsősorban valamiféle elégtételt vártunk. Két évtized után végre eljutottunk oda, hogy nem másokkal szembeállítva, hanem önmagában tudjuk értékelni személyét és főpásztori szolgálatát, hitvalló társaiéval együtt is. Megkezdődött tehát a bíboros integrálódása mind a magyar történelembe, mind egyházunk történetébe. Most tért haza végleg, most kaphattunk igazán teljes képet róla. Szükség volt e megértési folyamatra, amely látni engedte valódi személyiségét, életszentségét, amely reméljük, hogy a boldoggá és szentté avatásában csúcsosodhat ki. Életpéldája a szeretetet erősíti. E jubileumi évben erőteljesen érezhetjük, hogy miként hosszú és termékeny életében, végre a tiszteletében is a krisztusi üzenet került előtérbe.
