Az orosz írónő hazánkban kiadott könyveinek sorában ez a tizenegyedik. Az ulickajai világot nem ismerve, úgy lapoztam fel a kötetet, mint aki felfedezőútra indul. Néhány novella elolvasása után azonban máris tudtam: megérkeztem. Hiszen a történetek szereplőit nagyon is jól ismerem. ők az orosz irodalom örök alakjai. A gogoli kisemberek, a puskini magányosok, a csehovi hétköznapi hősök, a tolsztoji szentek, a dosztojevszkiji bűnhődők, a bulgakovi üldözöttek, a dovlatovi emigránsok, a jerofejevi utazók. Akik természetesen nem a már ismert alakok másolatai. Az írónő kétségtelenül ugyanabból a gogoli köpönyegből bújt elő, mint nagy elődei, ám az, ahogyan látja, ábrázolja és felemeli hőseit — egészen egyedi.
Ulickaja külsőre cseppet sem hasonlít hajdani orosz nyelvkönyveink bábuskáira, mégis egy sokat megélt, bölcs nagymama hangján mesél, méghozzá lebilincselően. Időnként kiszól a történetből, nevet és nevettet, szeret, dorgál, mérgelődik és megbocsát. Ír életről, halálról, bűnökről és feloldozásokról, összeomlásokról és újrakezdésekről. Szegénységről, vodkáról, az orosz értelmiségről, vallási fanatizmusról, Oroszországról és a területén élő népekről: oroszokról, grúzokról, lettekről, örményekről, ukránokról, zsidókról. És nem utolsósorban arról a reményről, amely minden novelláját, még az öngyilkos Vaszka történetét (Az utolsó hét) is átszövi. A zsidó származású, megkeresztelkedett írónő gyönyörűen vall hitéről, kételyeiről, útkereséséről is. Legszebb tanúbizonysága ennek a Meg vagyon írva című novella és a Zárszó.
A kötet darabjai nem mind azonos színvonalúak. A kiváló russzista, Goretity József briliáns fordítói teljesítményéhez szemernyi kétség sem férhet. A könyvben néhol előforduló nyelvi és stilisztikai hibák azonban arról árulkodnak, hogy a szövegek gondozására nem fordított kellő figyelmet a kiadó.
Mindettől elvonatkoztatva, akik eddig is lelkesedtek Ulickaja műveiért, valószínűleg most sem csalódnak. Az ajánló írója pedig felkerekedhet, hogy beszerezze Ljudmila Jevgenyjevna már megjelent, s régóta rá váró könyveit.
(Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe, Magvető Kiadó, 2012)
