„Imádkozunk az elhunytakért, és a bűnbocsánatot, irgalmat kérjük Istentől” – mondja a főpásztor. Dunapataj újkori történetének legfájóbb emléke az 1919-es Tanácsköztársasághoz fűződik. Idén nyáron lesz kilencven éve annak, hogy a kommunisták leverték a diktatúra ellen Patajról kiindult Duna melléki forradalmat. Rövid harcok után győzött a túlerő, és véres megtorlás következett. Hatvanhárom embert akasztottak fel és lőttek le a hírhedt Lenin-fiúk, Szamuely Tibor vezetésével. A patajiak minden évben a június 23-i helyi gyásznap keretében emlékeznek meg az áldozatokról.
Bábel Balázs érsek kritikusan említi a tényt, hogy a vörös terror pusztításáról általában nagyon keveset szoktak beszélni, pedig A kommunizmus fekete könyvének megjelenése óta közismert, hogy világszerte százmillió halálos áldozata volt a marxista-leninista eszmerendszerből fakadó gyakorlatnak. „Ezt nem szabad elfelejteni – figyelmeztet a főpap -, jóllehet a nyugati értelmiség jelentős része is átlép e tények fölött. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyűlöletet akarnánk táplálni, de ahogyan a holokauszt áldozataira is emlékezünk, a kommunizmus áldozatairól sem szabad megfeledkeznünk. Bibó István mondta egy alkalommal, hogy a francia forradalom két végterméke a fasizmus és a kommunizmus. Mindkettő gyilkolásba torkollott. Eszmei gyökerei csakugyan messzire vezetnek: az ember Isten tagadásával teljesen felrúgta a keresztény morált, amelynek része volt a megbocsátás, a békés út választása. Nem állítjuk, hogy a keresztények mindig ártatlanok voltak a történelem során, de a kereszténységben jelen van a bűnbánat, az igazság kimondásának lehetősége. Ha viszont az ember eltávolodik Istentől, teljesen kiszolgáltatja magát ösztöneinek, s ennek gyilkos hatásait láthattuk is a történelemben” – teszi hozzá Bábel Balázs a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szólva, amely idén egybeesik hamvazószerdával, a nagyböjt kezdetét jelző bűnbánati nappal.
