Kevés magyar művészről készült olyan mozgófilm, amelyben alkotás közben láthatjuk a mestert. A-DVD-n figyelemmel kísérhetjük, hogyan készül a kép: az első természet utáni tanulmánytól a műteremben festett, sajátosan csak Szőnyire jellemző kompozícióig. Básti Lajos, a narrátor kellemes bariton hangján szól hozzánk a filmben, bemutatja a tájjal és a helyi emberekkel egykor szoros kapcsolatban élő népszerű magyar festőt. Szőnyi nem szólal meg a filmben, nem mesél magáról, műveiről. Nagy kár, hogy nem készült vele olyan portréfilm, melyben ő maga beszélhetett volna életéről, ars poeticájáról. A film zenéje elég hangos, talán kicsit tolakodó is, az ötvenes évek zenei stílusáról árulkodik.
Szőnyi sokoldalú alkotó volt, de azt vallotta, hogy minden képzőművészeti tevékenységnek alapja a biztos rajztudás. Amikor csak tehette, gyakorolt, kereste a témát, festett a szabadban. Nyaranta a délelőttjeit általában a Duna-parton töltötte. Csak akkor tért haza – hóna alatt rengeteg vázlattal –, amikor felesége messziről kolompolt, jelezve, hogy kész az ebéd. A film csak tizennyolc perces ugyan, de sok minden belefért a műsoridőbe. Láthatjuk, hogy Szőnyi remekül bánt az ecsettel és a rajzszénnel, sőt, egy ősrégi technikának, a rézkarcnak is mestere volt. A Behavazott falu talán az egyik legszebb magyar rézkarc.
Festményeinek állandó szereplői a falu lakóin kívül családja, felesége, Zsuzsa lánya és fia, a korán elhunyt Szőnyi Péter. A filmben bemutatja – ha csak egy villanás erejéig is – a Zebegényi temetést, az Anyaság című képét 1928-ból, és a megkapó jelenetet, az Eladó a borjút. Szőnyi István műveiből szeretet árad a természet, az emberek, a család iránt. Ezért szól hozzánk ma is olyan elemi erővel képein keresztül, ebben rejlik időszerűsége. Rávilágít az emberi élet fontos dolgaira.
A DVD-t extrák egészítik ki, korabeli filmhíradó részleteket nézhetünk meg: Szőnyi mellett feltűnnek tanítványai is, és a csepeli postát díszítő pannó, amely restaurálva ma is látható.
