A keresztények mai kihívásai
Fotó: Merényi Zita

 

A Nagyböjti esték első előadásán Szkaliczki Csaba Örs ciszterci szerzetes, a Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia plébánosa köszöntötte Várszegi Asztrik bencés főapátot és a megjelenteket. Várszegi Asztrik elöljáróban elmondta, a három este folyamán „keresztény mivoltunkról, az Egyházról és keresztény életstílusunkról lesz szó”. Előadását azzal kezdte, hogy minden keresztény nemzedék alapkérdése: az adott korban ki miként éli meg a tanítványságát. „Jézus tanítványának lenni napjainkban azért is nehéz, mert egy kétezer éves Egyház tagjai vagyunk, és ez a történelmi örökség bonyolulttá teszi az életünket – mondta. – Ráadásul itt, Magyarországon, ahol harminc éve a relatív szabadság időszakában élünk, minden változás új kihívásokkal járt a keresztények számára. Mindeközben nem könnyű megőrizni a hitet, és az evangéliumhoz méltó magatartást tanúsítani.”
Az előadó a II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dokumentuma alapján hangsúlyozta: zarándokegyházban élünk, amely sokszor üldözést szenved, ezt tapasztaljuk napjainkban is, ugyan­akkor tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Lényeges zsinati megállapítás, hogy az Egyház az Istennel való bensőséges egyesülés jele és eszköze. Tehát nem végcél. Szolgálatát, küldetését akkor teljesíti, ha befogadja a hozzá közeledőt, és tanítja, hogyan élje meg az Istennel való kapcsolatot. Akinek ez utóbbiról van tapasztalata, az tudja, hogy mi a lélek, és azt is, hogy az Úr szeretet, békesség, irgalom és szabadság – mondta Várszegi Asztrik. Ezután röviden felvázolta az egyháztörténelem nagyobb korszakait, azzal kezdve, hogy a tanítványok találkoztak Jézussal. „Már a kezdet sem volt diadalmenet, a korai Egyház életét is üldözések kísérték, és az Egyházon belül sem volt mindenben egyetértés” – mondta. Az első üdvtörténeti szakasz Kr. u. 313-ban, a milánói ediktummal lezárult, a kereszténység befogadott vallás lett. Később előkerült a világi és az egyházi hatalom kettősségének kérdése, „majd a XI. században jött a keleti egyházszakadás, a XVI. században a reformáció, a felvilágosodás, azután a nacionalizmusok ideje, s az Egyház helyzete ellentmondásossá vált. A világháborúk után a XX. század kereszténysége egy sor megoldatlan gonddal küszködött, amikor összehívták a II. vatikáni zsinatot, amely szándéka szerint próbált úgy viszonyulni a szekularizált világhoz, hogy nem adja fel az evangélium hirdetését, hanem keresi a módot, hogyan továbbítsa az örömhírt, és miként élje meg küldetését.”
„A mai Magyarországon az emberek nagyon keveset tudnak az Egyházról, a hitünkről – folytatta Várszegi Asztrik. – Ennek oka jórészt a kommunizmus, az ateizmus, illetve napjainkban a konzumizmus. Tapasztalhatók a felekezetek közötti válaszfalak is. Mindezek miatt hajlamosak vagyunk inkább panaszkodni, mintsem újragondolni, átértékelni Jézushoz tartozásunkat.” Ez utóbbival kapcsolatban az előadó rámutatott: szembe kell néznünk történelmi traumáinkkal, múltunk értékeit meg kell őriznünk, de fontos, hogy nyitottak legyünk az új megoldásokra is.
Várszegi Asztrik hangsúlyozta, hogy a Ferenc pápával kapcsolatos kritikák is jórészt a múltunkból fakadnak: a feudális, barokk vonásokkal, képzetekkel tarkított kelet-közép-európai egyházkép nehezen egyeztethető össze egy dél-amerikai jezsuita egyházképével, amelyben jelen van a szegénység és a hatalom kettősségének alapélménye. 2019-ben át kell gondolnunk, hogyan viszonyul a magyar egyház a világegyházhoz – hangsúlyozta az előadó. „Persze nem szabad könnyelmű válaszokat adnunk a kor kihívásaira. Hogy ne csak múltunk legyen, és hogy kevesebb szorongással, értetlenséggel, félelemmel tudjunk a jövőbe nézni, ahhoz elsősorban azt kell keresnünk, miként lép be az életünkbe az élő Isten. A nagyböjt jó alkalom arra, hogy a megújulás érdekében ebből a szempontból is megvizsgáljuk közösségeinket.”
Előadása után Várszegi Asztrik párbeszédre hívta a megjelenteket Süveges Gergő műsorvezető segítségével. Kérdések hangzottak el Ferenc pápával, illetve a keresztények mai küldetésével, az emberek megszólításával kapcsolatban.
Az előadó leszögezte, a pápa Jézus tanításával összhangban arra kéri a híveket, hogy legyenek irgalmasak és nyitott szívűek embertársaik iránt. „Megválasztása előtt a konklávén a Szentatya tételesen elmondta, melyek az Egyház sürgető feladatai, és mit kell megváltoztatni. Nem árult zsákbamacskát. Tény, hogy dél-amerikaiként nehéz mit kezdenie európai feudális díszleteinkkel, látszatgazdagságunkkal. Ő alapvetően a szegényekkel törődő, elkötelezett Egyházra gondol. Sokan féltik az intézményt, a hagyományt, a megszokást, Ferenc pápa pedig gyakorlati kereszténységet hirdet” – mondta az előadó.
„2017-ben, amikor ad limina látogatáson jártunk a Szentatyánál, szóba került a migráció kérdése is – tette hozzá Várszegi Asztrik. – Egyértelmű volt, hogy a pápa az egyes menekült emberek segítését szorgalmazza, és nem milliók befogadását. Ugyanakkor köztudomású, hogy a mostani világkrízisben kemény szavakkal figyelmezette a nagyhatalmakat a rászorulók segítésére.”
A misszióval kapcsolatban az előadó azt mondta: elsősorban tettekre van szükség, nem (kioktató) szavakra, pláne nem moralizálásra. E tettek pedig lehetnek akár egészen egyszerűek is, mint a köszönés, a mosoly. A lényeg, hogy elvárások helyett legyen bennünk egy kis emberi jóság. Gyakran csak okoskodunk, de nem ismerjük a másik ember szenvedéstörténetét. Mind­ez a szív intelligenciájának kérdése, kihívás és felelősség minden keresztény számára, aki képes értelmesen gondolkodni. „Gyakoroljuk az irgalmasságot egymás iránt a megtört szív érzékenységével (misericordia)! Hiszek abban, hogy ezen a ponton az ég és a föld összeér” – tette hozzá Várszegi Asztrik.
(A Nagyböjti esték következő alkalmát március 27-én tartják a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..