A Kereszt ereje

Eredetileg a szent kereszt tiszteletére szóló reggeli istentisztelet fényéneke szerepel a papi kereszteken. Összességében hat dolgot említ ez a liturgikus szövegünk. Vegyük sorra őket!

 

Az egész földkerekség fönntartója — ez az első megállapítás a szent keresztről. Nem túlzás ez, hiszen rajta ment végbe Jézus Krisztus megváltói áldozata, amellyel az egész világ számára megváltást szerzett. Egyik énekünk így szól erről: „Ó, magasztos csoda! Íme, látható a kereszt, melyen Krisztus testileg önként megfeszíttetett. Meghódol a világ, és fölvilágosulva kiáltja: Ó, szent Kereszt ereje.”


Az egyház dísze – állítja másodszor a fényének a keresztről. Olyan dísz, amellyel Szent Pál is dicsekszik (Gal 6,14). Olyan dísz, amely ott magasodik templomaink tornyán, jelen van lakásainkban, ott függ az imafüzéreinken. Olyan dísz, amit bátran rajzolunk magunkra a keresztvetésben. Legbecsesebb ereklyénk, ezért minden formában nagy tisztelettel vesszük körül.

 

A királyok hatalma – A keresztény uralkodók büszkén viselték és viselik a keresztet. Elég csak a Szent Koronánkra és az országalmára gondolnunk. Ott van rajtuk a kereszt, jelezve, hogy a mindenkori uralkodó Istentől kapott hatalmánál fogva kormányozza a rá bízott népet. Azonban liturgikus énekeink az ószövetségi előképekre is utalnak. Íme, az egyik: „Te vagy igazhitű királyaink dicsekvése, mert a te erőd által hódoltak meg Izmael népei.”

 

A hívek erőssége – A kereszten megfeszített és értünk életét adó Urunk erejéből merítjük erőnket keresztény életünkhöz. S ha fogyna az erőnk, énekünkkel fohászkodhatunk: „Legdrágább kereszt, a te erőddel szenteld meg a mi lelkünket és testünket, és az ellenség minden incselkedésétől sértetlenül őrizz meg minket!”

 

Az angyalok dicsősége – Ikonjainkon gyakran látjuk az angyalokat kereszttel a kezükben. Így képi formában jelenik meg az a tanítás, hogy Jézus Krisztus keresztáldozata az ő számukra is a dicsőség forrása. Ezért egyik énekünk jogosan mondja: „Az angyali rendek örvendeznek.”

 

Az ördög romlása – Egy himnuszunk szemléletes költői képpel szól az alvilág fejedelmének legyőzéséről, mely az Úr keresztje által történt. Az ősi gonoszt megszemélyesíti, és ezeket a szavakat adja a szájába: „Ki vert szívembe szögeket, s ki döfte át lándzsával oldalamat, hogy megsemmisüljek?” Tudjuk: a mi Urunk, az ő keresztjével.

 

A nagyböjt feléhez érve további küzdelmünkhöz merítsünk erőt a szent keresztből!