A rigófélék fiókái – idetartoznak egyebek mellett a fülemüle és a vörösbegy is – már akkor elhagyják a fészket, amikor még nem vagy csak alig tudnak repülni. Egyenként rejtőznek el a bokrok alatt, ahol szüleik önállósodásukig etetik őket. A rigó, már üres csőrrel, csakhamar elrepült, de percekig tartott, mire egyik fiókáját sikerült a távcsővel megtalálnom. Egy fa tövében ült, a farka olyan kicsi volt, hogy alig látszott, és nagy szemekkel nézett felém. Tanácstalan volt, de amikor az öreg madár újra megérkezett és figyelmeztető hangot adott, gyorsan beljebb ugrált a bokrok alatt.
Ahol a lombok között beragyogott a napfény, és szabálytalan, aranyló foltokat rajzolt az ösvényre, szárnyait széttárva erdei szemeslepke sütkérezett, nagy sárga foltjai szinte világítottak. Nem akartam megzavarni, oldalt tértem, mégis elrepült. Igaz, nem messzire: vagy tíz lépéssel mögöttem egy másik aranyló foltban folytatta megszakított napfürdőjét. Néhány száz méterrel odébb egy fa vaskos törzsében jó magasan harkályodú sötétlett. Elmentem volna alatta, ha nem hallom meg a fiókák folyamatosan hallatott eleségkérő hangjait. A bokrok ágán épült fészkekben a rigók vagy a poszáták fiókái csendben vannak, nehogy felkeltsék ellenségeik figyelmét, a nagy fakopáncs odúban lakó családja nagyobb biztonságban van, a hangoskodást is megengedhetik maguknak. Megvártam egy etetést. A piros tarkófoltos hím megérkezett az odúhoz, körülpillantott, gyanakodva nézett felém, de elég messze álltam, így egy kis habozás után megetette a kicsinyeket. A már kirepülés előtt álló tollas fiókák az üreg szájában várták, és amikor elrepült, egyikük messzire kihajolva utánanézett.
Június elején még hangos az erdő: sárgarigó flótázott, erdei pinty csattogott, szüntelenül kiáltozott a kakukk, és két oldalról is hallottam a kis csilpcsalpfüzike kedves „csip-csupját”. Később barátka csatlakozott a kórushoz, majd vörösbegy kezdett énekelni. Az ösvény mellett a cickafark fehér és a baracklevelű harangvirág lila virágai nyíltak, a lombok között beszökő fénynyalábban zengőlégy állt mozdulatlanul. Később felhők jöttek, az erdő sötétedni kezdett, de csak néhány csepp eső hullott. Ezúttal megúsztam, a felhőknek valószínűleg csak a széle került fölém. De távoli dörgések azt jelezték, hogy néhány kilométerrel távolabb nagy eső, esetleg felhőszakadás zúdult a határra.
Fotó: Bécsy László
