Az a célja, hogy a szegény napszámosok körében Krisztust képviselje. A teaszedők misszionáriusáról beszélgettünk Koronkai Zoltán jezsuitával, aki tavaly maga is megtapasztalhatta a hely szellemét, és betekinthetett rendtársa mindennapjaiba. A Budapesti Városvédő Egyesület meghívására, a mobiltelefonjával készített képeiből rendezett kiállítást nemrég a fővárosi érdeklődők is láthatták.
A tercia a több mint tízéves jezsuita képzés utolsó nagy állomása: a szív iskolája, amelynek során a fogadalmas szerzetesek fél évet töltenek egy harmadik világbeli országban vagy más missziós területen. A helyszín kiválasztásában maga az érintett is fontos szerepet játszik. Tőkés György Srí Lankát jelölte meg terciája helyszínéül. Aztán olyan mély nyomot hagyott benne az ott élő teaszedő munkások sorsa, hogy hazatérve arra kérte elöljáróit: engedjék visszatérni közéjük. Először elutasították a kérését, idővel azonban lehetőséget kapott, hogy ismét Srí Lankába utazhasson. György atya ma egy missziós állomás, a sziget középső részén található Portree ültetvénye közelében álló Xavéri Szent Ferenc–templom egyetlen katolikus papja.
Már egy éve, hogy az ország legszegényebbjei között dolgozik a sziget belső hegyvidékén. Az itt élő tamilokat a kolonialista britek telepítették be Indiából a XIX. században. Srí Lankán három számottevő etnikai csoport él: a szingalézek, őslakos ceyloni és betelepített tamilok, valamint kisebb számban muzulmánok. A népesség túlnyomó többségét kitevő, többnyire buddhista szingalézek és a jövevénynek számító hindu, úgynevezett ültetvényi tamilok között ma már folyamatosak a viszályok.
A gyarmatosítók megjelenésével lényegesen átalakult a sziget arculata. Jóllehet addig is két eltérő nyelvű, vallású és kultúrájú királyság élt itt együtt, a lényeges változást a brit urbanizálás és az új közigazgatás hozta. Az angol kávé- és teavállalatok az őserdők egy részének kipusztításával, nagy kiterjedésű ültetvények telepítésével alaposan megváltoztatták a sziget arculatát. A szubkontinensről betelepített tamiloknak ezeken a földeken kínáltak jól jövedelmező, biztos állást. A mesés ígéretekkel szemben azonban a félrabszolgasors keserűsége jutott nekik. A brit Kelet-indiai Társaság már a múlté, a tamilok életminősége viszont alig változott.
György atya egyik legfontosabb alapelve, hogy mindenben alkalmazkodjon az ott élők életmódjához – meséli Koronkai Zoltán. Rendtársának minden értéke elfér a tarisznyájában. Életének ez az egyszerűsége juttatja el a Gondviselés megtapasztalásához. Misézik, angol nyelvet tanít, családokat látogat, hitoktatásra és lelki beszélgetésekre várja a helyieket, és olykor a nemritkán húsz kilót is cipelő teaszedő nőknek is segít. A munka dandárját ugyanis az asszonyok végzik: naphosszat robotolnak az ültetvényeken, csipkedik a teacserjék legfelső leveleit, hogy aztán a „termést” leadhassák a – gyakran szintén tamil – férfi munkafelügyelőknek. György atya missziója nem tipikus, hiszen az ott élő papság többnyire szinte nyugati körülmények között él. Elmondása szerint azonban csak akkor lehet hiteles a helyiek körében, ha sorsközösséget vállal velük.
Koronkai Zoltán személyesen tapasztalhatta meg György atya jelenlétének értelmét: törődni azokkal, akiket még a vállalatok sem tartanak számon; eljuttatni Krisztust a legkisebbekhez. Életét a helyi jezsuita rend egyik néhány ezer teaszedő tamilt számláló filiáján, egyházközösségében éli, ahol hiányában nem lenne állandó papi képviselet. Így Tőkés György jezsuita szerzetes Srí Lanka magára hagyott teaültetvényein valóban a jelenlét apostola.
Fotó: Koronkai Zoltán
